Jó nekem

Ma, vasárnap reggel 8 óra előtt pár perccel 3 órányi alvás után a győri Városháza melletti buszmegállóban várakoztam egy rahedli rakat rakás nehéz cuccal, mikor rám nézett egy néni és szörnyülködve megkérdezte:

-Jaj, Te szegény, hát nem nehéz ez a táska?

Mire én mosolyogva: 

- Dehogynem.

Szóba elegyedtünk, míg meg nem érkezett a busz, de a néni kb mindenáron meg akart győzni arról, hogy milyen nehéz és rossz nekem. 

pl.:

-...és hol laksz Aranyoskám?

- Kőszegen.

- Te jóóó ég! Hát ez szörnyű! 

- Annyira azért nincs messze...

- Hát hogyne lenne, több száz km... Hány órát utazol?

- 3-4 órát.

- Neeeee! Hát ez rettenetes. És onnan messziről  minden héten ideutazol?

Szóval ehhez hasonló párbeszédek folytak az alatt a 7 perc alatt, míg megérkezett a busz, ahova kicsit megkönnyebbülve szálltam fel. Nem tudom, hogy tényleg ennyire sajnált a néni, vagy csak irigykedett rám, de mindenesetre egyáltalán nem szegte a kedvem. Főleg, hogy azután tudtam pár órát Máriával tölteni....