![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEie4X6eYg09ImN-Lh6qr8sxpZZgcY4_jiNqms_HI14gxhyphenhyphen5HTpj8SucJIGOe-_YWqJIPbNbrdlWV6caRHGkKiCktKbrhnBv17Ery3CwMX_Paxt2hAzuk_mLDkwk_aLOZJ3_k4i8wjn63GAC/s200/Optikai+csal%C3%B3d%C3%A1s.gif)
Nem olyan régen beszélgettünk arról itthon, hogy mi is valójában a csalódás. Amit közösen megfogalmaztunk az az, hogy valójában nem az emberekben csalódunk, hanem abban a képben, amit magunkban az illetőről kialakítottunk. Mert az az illető mindig is lusta, vagy önző, vagy féltékeny, vagy bántó, kicsinyes, vagy rosszindulatú volt. Csak mi reméltük, hogy mégse olyan, hogy jobb annál, mint amit mutat. Ezért olyan nagy fájdalom, ha valakiben csalódsz, mert olyankor talán egy kicsit magadban is, az ítélőképességedben is csalatkozol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése