Következő

Múlt héten otthon voltam, kicsit helyet csináltam magamnak a saját szobámban (=rendet raktam), próbáltam azokra a dolgokra időt szakítani, amikre már régen nem tudtam: elolvastam a Quo Vadist stb.

Tegnap este visszatértem Győrbe, de csak pár napra. Elkezdtem nézegetni a tennivalóimat és a következő határidők vészesen közelegnek: 

május 17-én lesz egy vizsgám

május 31-én lesz az írásbeli felvételi a mesterképzésre (ez pont arra a napra esik, amikor Ficcel mennénk Bergamoba! Nem hiszem el!!!!)

valamikor május vége diplomavédés

június közepe államvizsga.

Úgyhogy van mit tenni, nem fogok unatkozni a tavaszi félév utolsó hónapjaiban! 

Anyák napjára

Van otthon egy szuper tortás könyvünk, amiben nagyon jó kis receptek vannak: mindenféle tortákkal, mindenféle alkalmakra. Vannak könnyebbek, nehezebbek. Mária ebből már nagyon sokat megsütött és mondanom sem kell, mi nagyon örültünk, mikor a különböző habos csodákat a vasárnapi ebéd után nekünk "kellett" elfogyasztanunk.

(Most jut eszembe, mikor egyszer Zsófic nálunk volt, akartunk egy egyszerű tortát  sütni- hogy legyen sikerélményünk. A könyvből kiválasztottuk a Taten tortát, aminek a receptjéhez megjegyzésként oda is volt írva: "Elronthatatlan." Gondoltuk, ez testhezálló lesz. Sajnos azonban emberfeletti képességeink miatt az elronthatatlant is sikerült elrontanunk...)

Szóval ezt a könyvet lapozgattam a héten, s találtam egy olyan receptet, ami Anyák napjára ajánl egy epres, joghurtos tortát. Bevásároltunk, piskótát sütöttem, majd Hugó segítségével megtöltöttük krémmel, feldíszítettem és így került a konyhaasztalra vasárnap délután. Annyira jó érzés, mikor az ember valamiba időt fektet bele és van eredménye és azzal másoknak örömet tud szerezni- főleg ha az Anyukájának! Most abszolút ezt éreztem, mikor "nagy roham" után elraktam azt a pár szeletet, amit hagyott a család a hűtőbe...

Szép jó reggelt! :)

A szobám a ház legforgalmasabb részén van, a konyhával szemben. Ez azt jelenti, hogy 5 lépés és kinyitom a konyhaajtót, még 5 lépés és csinálhatok magamnak kakaót :), de sajnos van ennek a kajához, társasághoz közeli helyzetnek hátulütője is. Drága Anyukám minden nap nagyon korán kel és nagyon hamar el is kezdi a házimunkát. 

Ma konkrétan arra keltem 6 órakor, hogy nyitva a konyha ajtaja és Anyukám püföli kloffolóval a megkövesedett cukrot. Már nem is tudom, miről álmodtam, de beleálmodtam megint ezt a hangos pufolást, gyorsan kiugrottam az ágyamból (szerintem ekkor aludtam) és becsuktam a konyhaajtót.

Következő hangforrás fél órával később alólam, a pincéből érkezett. János testvérem gondolta ugyanis, hogy május elsejét traktorozással koronázza meg. Itt már nem tudtam semmilyen ajtót becsukni, áttelepültem Mária üres ágyába és aludtam még csendben 1 órácskát. Szerintem el fogok költözni erről az oldalról. A kakaó miatt mondjuk maradnék...

Éljen május elseje!

Túl a szakdolgozaton, a zárótanításon, pályakép portfólión és még sok minden máson, ismét jelentkezem.

Szakdolgozat (írok róla, ha ilyen sok bejegyzésnyit nyavajogtam miatta :)

Deo gratias!

Érdekes volt újra és újra megtapasztalni a határaimat. Egészen, igazán, tényleg kétségbe voltam esve azon a bizonyos szerdai napon, a leadási határidő napján, amikor ügyfélfogadási időn kívül adtam le a dolgozatomat, mert elcseszték a nevemet a nyomtatóban (igen, a bőrkötésen). No de sebaj, leadtam és várom a visszajelzést. Ami kikristályosodott bennem az, hogy mennyire szerencsés ember vagyok, hogy ennyi jó ember vesz körül. És ez nem valami sallang, közhely, hanem tény! Két héten keresztül előtte másról sem tudtam beszélni, mint a szakdogámról és mégis ennek ellenére elviseltek, és így szerettek, figyeltek rám, imádkoztak értem a hozzám közel állók. Nagyon hálás vagyok ezért a megtapasztalásért ezekért a csodás emberekért és itt is köszönöm nekik!!

Szakdolgozat előtt, mikor arról ábrándoztam, hogy "mit fogok csinálni egy hét múlva", akkor teljesen szabadnak, kipihentnek, gondtalannak képzeltem magam, kint sütkérezve a napon stb. stb. Hogy nehogy unatkozzak a szakdolgozat után, és hogy örüljek a következő terveknek a naptáramba már 1 hónapja írogatok egy cetlire, aminek címe: "szakdolgozat után". Nos, ezen a cetlin azóta se sok minden került áthúzásra, ugyanis beadandókat írtam dögivel. De nem csüggedek, ezen a héten most már tényleg kitakarítom a szobám, vasalok, tanulmányaimat rendszerezem, olvasok, felviszem a padlásra a dobozokat, amik már hónapok óta itt foglalják a helyet stb. és ha mindezzel végeztem, elkezdhetek készülni az államvizsgára. Hurrá! :)