Van otthon egy szuper tortás könyvünk, amiben nagyon jó kis receptek vannak: mindenféle tortákkal, mindenféle alkalmakra. Vannak könnyebbek, nehezebbek. Mária ebből már nagyon sokat megsütött és mondanom sem kell, mi nagyon örültünk, mikor a különböző habos csodákat a vasárnapi ebéd után nekünk "kellett" elfogyasztanunk.
(Most jut eszembe, mikor egyszer Zsófic nálunk volt, akartunk egy egyszerű tortát sütni- hogy legyen sikerélményünk. A könyvből kiválasztottuk a Taten tortát, aminek a receptjéhez megjegyzésként oda is volt írva: "Elronthatatlan." Gondoltuk, ez testhezálló lesz. Sajnos azonban emberfeletti képességeink miatt az elronthatatlant is sikerült elrontanunk...)
Szóval ezt a könyvet lapozgattam a héten, s találtam egy olyan receptet, ami Anyák napjára ajánl egy epres, joghurtos tortát. Bevásároltunk, piskótát sütöttem, majd Hugó segítségével megtöltöttük krémmel, feldíszítettem és így került a konyhaasztalra vasárnap délután. Annyira jó érzés, mikor az ember valamiba időt fektet bele és van eredménye és azzal másoknak örömet tud szerezni- főleg ha az Anyukájának! Most abszolút ezt éreztem, mikor "nagy roham" után elraktam azt a pár szeletet, amit hagyott a család a hűtőbe...
Pont a minap találtam meg a híres "az elronthatatlan sütemény kóstolása" c. fotónkat a gépemen. Süt az arcunkról, hogy mennyire finom :D
VálaszTörlés