Mivel nem érkezett válasz tegnapi segélykiáltásomra, ezért kénytelen voltam elmenni vizsgázni. Amúgy annyira talán nem is volt szörnyű, reménykedjünk a görbülő eredményben. Vizsga után megérdemelten elfogyasztottam egy finom gyrost az újonnan talált jó kis gyrosos helyünkön az Astorián és ezután elmentem a Szabó Ervin könyvtárba (itt tanulunk ugyanis mostanában). Nagyon szép az épület, óriási, és kiváló hely egyetemistáknak tanulásra! Szóval idejöttem, de még előtte ugye a ruhatár. Pontosan nem emlékszem magára a szituációra, ahogyan én bezártam a szekrénybe a kabátomat, valószínűleg telefonáltam, de a "szokásos" kódot benyomva egy random üres szekrénybe tettem a dolgaimat. Amikor aztán Ildivel ki akartuk kicsit szellőztetni az agyunkat (na jó, én kólát is akartam venni), akkor tudatosult bennem, hogy foggggalmam sincs, hogy melyik szekrénybe tettem. Ekkor kezdetét vette a nyomozás. 660 szekrény közül vajon melyik rejtheti a kabátomat?? Kb. 150-et próbáltam ki, nem véletlenül az-e a titokzatos? Ildi barátnője kölcsönadta a kabátot, így tudtunk sétálni. De vajon hogyan fogjuk megtalálni? Megvárjuk a zárórát, míg az egész könyvtár kiürül és csak egyetlenegy zárt szekrény marad? Szerencsére erre nem került sor, ugyanis mikor visszaértünk, újra elkezdtem random módon próbálgatni, és láss csodát, az egyik próbálkozás eredményes volt! Újra van kabátom! :)
A múltkor egy lány pontosan ugyanígy járt. Sajnáltam szegényt, próbáltam vígasztalni, hogy kitartás, múltkor az egyik barátnőm ugyanígy járt!-nem annyira hatotta meg, nem is értem, mért...
VálaszTörlés