-a heti események helyszínei (eddig)-
Tegnap, szerdán volt a A1-es (kezdőkezdő) jelnyelv vizsgám. Sikerült! :) Két siket oktató érkezett Pestről, egyenként vizsgáztattak minket. Be kellett mutatkoznunk, kérdeztek rólunk egy-kettőt, képet kellett leírnunk, illetve volt egy szituációs feladat is. Mindenkinek meg lett, utána szaktársaimmal elmentünk pezsgőzni, megünnepelvén a féléves munkánk gyümölcsét. :)
Jó volt a kollégiumban is lenni! Furcsa volt, hogy "már nem,még nem" vagyok szentlászlós. (Habár Dorottya és Bianka szobájának ajtaján ott a nevünk :) Míg szegény 007-esek rajzoltak, tanultak, addig kitaláltuk a többiekkel, hogy a vendégszobában (ahol laktam) játszunk! Négyen kezdtünk, ebből lettünk 10-en. Különösen nagy sikere volt a Shirley által tanított csapkodós kártyajátéknak. Jól éreztük magunkat!
Ma pedig végre tudtam kicsit beszélgetni (és persze együtt enni) a Lányokkal, elintéztem a nemzetközi diákigazolványomat, majd jöttem Bécsbe.
Az estére Katrinnal volt megbeszélve egy közös vacsorafőzés, de sajnos nem találtuk meg egymást, és ráadásul telefonszámot sem cseréltünk, úgyhogy ebből nem lett semmi...
Eszembe jutott megint, amin sokszor szoktam gondolkodni- mostanában, akármilyen találkozót könnyen (talán túl könnyen) le tudunk mondani, elég egy SMS, egy hívás, vagy egy email. Régebben ez mennyire máshogy működött; megbeszéltek egy helyet, egy időpontot, és ahhoz ragaszkodtak, mert ragaszkodniuk kellett. Hiszen nem nagyon tudták előtte fél órával értesíteni a másikat, hogy "bocs,kések".
Ez mennyire igaz!
VálaszTörlés