Péntek reggel szépen elkészítettem a dolgaimat, időben felkeltem, hogy fél 10-re (9.30) pontosan ott tudjak lenni Wien Meidlingnél, ahol a többiekkel volt a találkozó, hogy onnan együtt menjünk a Rax hegyre. Még szerencse, hogy olyan 8 körül (még pizsamában, reggelizetlenül) még egyszer megnéztem az e-mailt, amiben mindent leírtak, és akkor vettem észre, hogy fél 9-kor van találkozó! Ááááááááááá! Őrült kapkodás, pedig most az egyszer tényleg időben felkeltem, hogy még reggelizni is legyen időm...Na,mindegy. Időbe odaértem, az a lényeg.
Az Erasmusos csoporttal Payerbach-ig vonatoztunk, onnan buszra szálltunk, majd libegőre. Ha jól számolom, akkor most voltam fent harmadszorra a Rax tetején, csak mindezt persze libegő nélkül, ősszel, hidegben, hóesésben, cserkészekkel. Úgyhogy ez az utazás egészen más volt: júniusi meleg, libegő, más társaság.
A libegőtől egy fél órácskát sétáltünk a hüttéig, ahol közösen elköltöttük az ebédet.
Itt nem mellesleg S. Freud is megszállt az akkori vendéglős lánya miatt, többször előfordult, hogy hetente három alkalommal is megmászta a hegyet, hogy a lány elméjét (?) tanulmányozza.
Megmásztuk a csúcsot is, jó volt! Visszaverekedtük magunkat a törpefenyvesekkel tarkított úton (v. az úttal tarkított törpefenyveseken?), onnan pedig visszalibegtünk.
Érkezési időnek 6 órát írtak az e-mailben. Ki is néztem Rattersdorfig az utolsó buszt, ami 19 órakor indul Bécsből, a Südtiroler Platzról. Ha 6 órára beértünk volna, akkor még pont kényelmesen visszaértem volna a koliba és onnan a buszmegállóba...Volna...
Természetesen fél 7-re értünk be a vasútra. Ilyen gyors rohanós-összepakolós-átöltözős mutatványt még nem látott senki ember fia. De.... sikerült! ;)
Le se tagadhatnálak!:)
VálaszTörlés