Ez két hete pénteken történt. FiC először stoppolt. Velünk. :)
Budapesten felvételiztem csütörtökön és pénteken haza vártak minket Kokó bulijába. Máriával és Ficcel tehát elhatároztuk, hogy hazajutunk, méghozzá stoppal. Máriával amúgy mi már rutinosabb motorosoknak számítunk (látom magam előtt most Máriát, ahogy csóválja a fejét: "Erzsébet, én sokkal többször és sokkal előbb stoppoltam, mint te." no, mindegy, a lényeg, hogy már mindketten stoppoltunk, FiC azonban még nem... Kíváncsisággal és izgalommal várta a fejleményeket. Péntek du. kibattyogtunk a budaörsi autópálya feljárójához. Itt nem volt szerencsénk, fél óráig nem állt meg senki, ráadásul el kezdett esni az eső... Mikor már a sokadik autó suhant el mellettünk, mondtam a lányoknak viccesenkomolyan, hogy most azért ázunk, mert Isten valami jobbat készít nekünk.Nem sokkal később egy szürke Toyota megállt nekünk, ki is nyitotta egyből a csomagtartóját, hogy pakoljuk be a cókmókjaink (amibe egy óriási gitártok is volt). Szerencsére a középkorú úr Győrbe tartott, úgyhogy örültünk és elkezdtünk vele beszélgetni rólunk, míg nem valahogyan a foglalkozására terelődött a szó. Mária rákérdezett, hogy pontosan mit dolgozik? A válasz az volt, hogy előadóművész. :) Erre Mária már rákérdezett: Nem Huzella Péterhez van szerencsénk? És de! :) Nagyon jót beszélgettünk el, mesélt az életéről, a Kalákáról stb. Bár szorította az idő, fellépése volt ugyanis, de kivitt minket Győrön kívülre és letett egy olyan helyre, ahonnan 3 perc múltán felvett egy férfi, aki Nagykanizsáig, majd egy másik Lövőig és egy pár, akik egészen a királyvölgyi parkolóig hozott minket. Szép volt, jó volt, még egyszer! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése