Nagyon nagyon izgultam a szakdolgozatom védése előtt. Úgy éreztem, hogy nem készültem rá kellően, és hogy nem tudom majd rendesen elmondani, amit kell. Úgy éreztem, hogy nem kerek egész és nagyonnagyon izgultam. Kedd délutánra voltam "kiírva". Egész de. Zsófival az előadást gyakoroltuk, miközben Dorottya és utána Macska ebédet csináltak. Zsófi elkísért a tett helyszínére, aztán vártunk és vártunk, kezdtem lehiggadni és egyszer csak, hogyhogy nem, megjelentek a lányok! Eljöttek bátorítani: Zsóficica, Bianka, Dorottya! Annyira örültem nekik!! :) Hatodikként mentem be. A védés szerintem jól sikerült, ahhoz képest, hogy izgultam. Amint ott ültem, bent a teremben, túl a védésen, megkönnyebbülve, arra gondoltam, hogy édesmindegy, hogy sikerült ez a védés, a szakdolgozat, de abban biztos vagyok, hogy ezek mellett hihetetlenül szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen barátaim vannak. És ekkor eszembe jutott a családom is, tesóim, Zsófic, és mindazok akik szeretnék. És tényleg iszonyatosan szerencsés és hálás vagyok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése