Felvettek

...Pestre mesterképzésre!

...

Itthon. Hugó, Má, Ebi. Diavetítőzés. Esőre álló idő. Győri Édes. Kakaó. hmmm :)

Ennyi.

Közelmúltban lejátszódott párbeszéd nálunk:
- Hugó, mi leszel, ha nagy leszel?
- Apuka!
- és még mi leszel?
- Cserkész!
♥ 

bsz

Egész tegnap azt próbáltam mindenkinek adagolni, hogy mennyire nem fontos nekem a szülinapom. És valamilyen szempontból tényleg így gondolom.Örültem, hogy írtak, hívtak, ajándékoztak a szeretteim, jó érezni, hogy fontos az ember.

Csak este, amikor már sikerült mindenkit "elüldöznöm", amikor egyedül maradtam az érzéseimmel, emlékeimmel, akkor annyira egyedül, szerencsétlennek és szomorúnak éreztem magam, hogy most már elmondhatom: tényleg az idei volt életem legszörnyűbb születésnapja.   (Javítva. Ez azért elég erős.)

Jó hír: ennél már csak jobb lehet. :)

Megjegyzés: Ez a bejegyzés egy nem túl jó álmokkal teli, szomorú éjjel után keletkezett. Nem az egész napom volt ilyen szörnyű, csak a legvége. A legeslegeleje és a közepe nagyon szép volt, hála a közös szentmiséért (megtisztelő volt!), meglepetésért, a figyelmességért, a rétesért :), a süteményért, smsekért és mindenért, amit kaptam. 

Miért?

Tudom, hogy moly ellen a legegyszerűbb a molyirtó, és most már tényleg fogok venni. De miért kellett ehhez a felismeréshez majdnem teljesen elfogyasztania azoknak a szörnyeteg molylepkéknek a cserkészkalapomat?! Hogyan tudnám ezt megbosszulni?

Megint egy

"Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk."
(Simone Weil)


Mennyivel boldogabbak lehetnénk!

Most olvastam

Pál Feri atya könyvét olvasom és ezt az idézetet találtam benne az előbb:
"A szeretet az, amikor kinyomhatnám valakinek a szemét, de nem teszem."
Tetszik! :)

Otthon

Vagyis itthon.
Ma reggel kaptunk Nagykatitól "egy kis" zsák sóskát, hogy örüljünk és mivel egyedül én voltam itthon, ezért rám hárult a nemes feladat, hogy megpucoljam, megfőzzem, behabarjam. De finom lett és nem is tudtam, hogy tudok sóskát csinálni! Illetve a mai napon csináltam málna bombát, ami most ott várakozik a hűtőben arra, hogy elfogyasszuk. Mmmmmm!
Hugó tegnap azt mondta amúgy, hogy ügyes és szép vagyok. Szóval a bolond nem zárja ki ezt a kettőt. Hurrá! :)

Mariazell

Hazaértünk. Nagyon sokat adott ez az út, most voltam hetedszerre, de ez volt a legszebb mind közül, ez érintett meg legjobban. Az egész úton olyan érzésem volt, hogy én most egy zarándoklaton vagyok, köszönhető ez a közös imádságoknak, csöndeknek, beszélgetéseknek, a szép szentmiséknek, társaságnak és az egész légkörnek. Sok mindent vittem magammal. Annyira jó volt, hogy a Lányok is átélhették a mariazelli út csodáját és hogy átadhattam. Csodálatos és felemelő volt tele magasságokkal és mélységekkel! Nagyon jól esik olvasni a köszönő és örvendező emaileket, és jól esik, hogy az utcán megállítanak és elmondják milyen sokat adott nekik, hogy ott voltunk fiatalok. Szóval szárnyalok, ha a múlt hétre gondolok! :)