Egész tegnap azt próbáltam mindenkinek adagolni, hogy mennyire nem fontos nekem a szülinapom. És valamilyen szempontból tényleg így gondolom.Örültem, hogy írtak, hívtak, ajándékoztak a szeretteim, jó érezni, hogy fontos az ember.
Csak este, amikor már sikerült mindenkit "elüldöznöm", amikor egyedül maradtam az érzéseimmel, emlékeimmel, akkor annyira egyedül, szerencsétlennek és szomorúnak éreztem magam, hogy most már elmondhatom: tényleg az idei volt életem legszörnyűbb születésnapja. (Javítva. Ez azért elég erős.)
Jó hír: ennél már csak jobb lehet. :)
Megjegyzés: Ez a bejegyzés egy nem túl jó álmokkal teli, szomorú éjjel után keletkezett. Nem az egész napom volt ilyen szörnyű, csak a legvége. A legeslegeleje és a közepe nagyon szép volt, hála a közös szentmiséért (megtisztelő volt!), meglepetésért, a figyelmességért, a rétesért :), a süteményért, smsekért és mindenért, amit kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése