Folyt.

Talán ott hagytam abba, hogy a lányok másik vonattal jönnek. Na, ez a vonat fél órát késett és itt kezdődött el a szerencsétlenségek sorozata...

Anna barátnőmet meglátogattam, de az ő kolijából időben elindultam, hogy kimenjek Hankáért és Christynáért az állomásra- Éppn készültem felszállni a trolira, amikor látom, hogy nincs nálam a telefonom! Futás vissza Annához (fel a 4.emeltre), onnan vissza, troli, Keleti pályaudvar. Már vártak rám. Együtt elindultunk a szállásukat megkeresni, amit ők interneten foglaltak. Meg is találtuk az utcát, stimmelt a házszám is, de az adott helyen egy omladozó épület állt. Talán van egy másik Síp utca is? Továbbmentünk, az utcában nem volt sehol semmilyen szállás. Hankánál volt egy telefonszám, amit felhívtam. Mondtam a "hang"-nak, hogy a Síp utcában vagyunk, de valószínűleg nem jó címünk van...Erre: - De,de, az az! Jó helyen vannak! Jöjjenek vissza a házhoz!

(...) Egy nagyon nyájas középkorú férfi várt bennünket és mondta, hogy bizony ez az a hely, amit keresünk. A lépcsőházig jutottunk, ott aztán mondtuk, hogy köszönjük, de nem. (A férfi amúgy ezt nyugodtan tudomásul vette és mondta,hogy úgyis teltház van....)

Ott voltunk szállás nélkül...Eléggé kétségbe voltak esve, a hanglejtésükből sejthettem miket mondanak egymásnak csehül.

 Hála Erzsinek egy óra múlva sikerült egy jobb helyet találni kb. ugyanannyiért. Ott lecuccoltunk, aztán megmutattam nekik a belvárost. Nagyon tetszett nekik. A közös vacsora után pedig mindannyian határozottan jobban éreztük magunkat. :) Este elmentünk egyet borozni, másnap délelőtt a várkerületet mutattam meg nekik. Utána kicsit magukra hagytam őket a Hősök-terén (én addig visszamentem a sasadi főhadiszállásra ebédelni, találkozni Lackóval és Margittal). Negyed 3-kor felszedtem őket a Hősök-terénél, onnan pedig elmentünk a vasútra. Mikor búcsúzáskor integettem nekik, akkora kő esett le a szívemről, hogy csak na...

Amúgy Mária kérdésére válaszolva: nem tévedtünk el...sokszor :D. Minden viccet félretéve: a Földalatti megtalálása okozott kisebb gondot, ill. általában az irányok. :) De a hétvégén tanultam meg többek között azt is, hogy a Móricz Zsigmond teret nem ajánlatos összetéveszteni a Moszkva térrel (ill. Széll Kálmán térrel).

A vasárnap délután kevésbé stresszesen, de jó élményekkel telt. Meghallgattunk egy kóruskoncertet a várban, ami nagyon jó volt- újra kedvet kaptam vegyeskarban énekelni! Az este Zolival:) jó nagy sétával, pezsgőzéssel, cseresznyézéssel, beszélgetéssel telt. Ma reggel pedig fuvarral jöttem vissza Bécsbe.

A hétvége tanulsága:

hívj meg magadhoz pár külföldi ismerősödet, ha minél jobban meg akarod ismerni azt a helyet, ahol élsz! :)

És itt szeretném megköszönni még egyszer azoknak, akik készséggel álltak rendelkezésemre, akármiben is kértem segítséget.

Iskola, utazás, tervezés

pl. erről a karácsonyi pudingról is elég sok szó esett... 

A tegnapi Welcome Europe óra során felderítettük az általunk képviselt országok különböző szokásait. Ez úgy nézett ki, hogy mindenki kapott egy csomag kártyát, amivel körbe kellett kérdezni a többieket. Én pl. az "ajándékozás" témakörét kaptam; mindenkit végig kellett kérdeznem a csoportból, hogy náluk milyen eseményekhez, ünnepekhez kapcsolódóan ajándékoznak. De ilyen körkérdés volt még a tűz jelenléte; beöltözés; tűzijáték;  virág ajándékozása és végül az evés-ezek is mind az ünnepekhez kapcsolódóan. Na, itt kell, hogy megemlítsem, hogy aznap egy körtén és egy szelet toast kenyéren kívül semmit nem ettem,és a "kinél, milyen jellegzetes ételeket készítenek el" c. téma háromnegyed óráig tartott, mert kezdve a receptcserén át minden volt. Én azt hittem, lefordulok a székről...

Óra után futottam vissza a koliba. Fél órám volt ugyanis, hogy összepakoljak az indulás előtt, mert 16.30-kor indult a fuvar Budapestre. Most utaztam először ismeretlenekkel, de azt hiszem, legközelebb is így fogok, jó fej embereket fogtam ki. (Kiderült, hogy a srác, aki vezetett szegedi orvostanhallgató és van közös ismerősünk. Kicsi a világ!:)

Most itt vagyok Pesten, Hanka és Christina végülis ma jönnek vonattal. Már kitaláltam nekik a mai programot: du. megmutatom nekik a belvárost, este pedig elmegyünk valamerre. Valószínűleg a budai vár megnézésére csak holnap lesz idő. Jó kis próbatétel lesz ez a hétvége számomra is- én se ismerem Budapestet- sose laktam itt, és nekem kell másokat elkalauzolni? Hát, remélem jó fog kisülni belőle.

Új hír: nemrég írtak, hogy lekésték a vonatot, így 2 órával később érnek ide. Itt szakad az eső. Ó,je!  ;)

Schatzkammer

Ma Wiebkével a Schatzkammerban voltunk. Megnéztük az nemzeti kincstárat benne a sok régi, szép palásttal, koronával, kincsekkel. Szép volt. Utána Wiebke javaslatára elmentünk a Volksgartenbe, ahol rengeteg, meseszép rózsa nyílt (és persze rengeteg turista volt). Egy kicsit napoztunk a padon, beszélgettünk, aztán kerestünk egy metró megállót és hazamentünk.

na,itt pont nem látszanak a gyönyörű rózsák..

Most mi van?

Még múlt héten megbeszéltem Hankával és Christinával, hogy ezen a hétvégén jönnének Budapestre és én megmutatnám nekik a város legjobb helyeit. Ezen a hétfőn nem találkoztam velük, de a hét elején kérdeztem már emailben tőlük, hogy mi a tervük a szállást, indulást illetően. Azóta alig kaptam választ, az utazáshoz pedig már találtam egy jó kis fuvart 3 főre Budapestig, ami fejenként kb. 5 euróba jönne ki (a vonatjegy 20 euró...), de még azt se mondták meg a lányok, hogy mikor szeretnének indulni. Szívesen segítek nekik szállást keresni, megmutatom nekik a várost, de hogy én szervezzek mindent?!

Nem tudom, hogy ezt várják-e tőlem, de rossz előérzetem van a hétvégével kapcsolatban...

Kids run 4 kids

- ez volt a mai program a gyerekekkel. 11-kor ugyanis fogtuk magunkat, mindenki felvette az iskolai egyenpólóját és egyensapkáját és elindultunk a közeli parkba, ahol már nagyon sok gyerek volt. A "Kids run 4 kids" program keretében ugyanis a kerület iskolái futottak egy pár száz méteres távot egy beteg gyerek megsegítéséért. 3-3 kategóriában lehetett indulni a fiúknak és a lányoknak képességeiktől függően. A nagy eseményre a szülők közül is sokan eljöttek és a végén mindenki kapott finom péksütit meg innivalót. Az osztályból a legjobb eredmény a 4. helyezés volt, ezt kicsit sajnálták, de így is szerintem örültek, hogy kint lehettek, mozoghattak és nem kellett az iskolában tanulniuk...:)
Az első óra utáni szünetben pedig ment a fényképcserélgetés- év végén ugyanis mindenki másik iskolába megy. Én is érzem a félév végét, már csak két alkalommal leszek velük...

Sikerülni fooog!

Ha most elkezdem a beadandóimat, akkor időben végezni fogok. De ha nem kezdem el most, akkor össze fognak csapni a fejem fölött a hullámok. (Jobb ezt napjában többször is tudatosítani, a végén talán még elhiszem. :)
Szóval megyek a Stadtparkba- tanulni.

A hét további része...

Kedd óta kicsit besűrűsödtek az események, így most írok arról, mi történt azóta...

Szerdán a gyakorlaton tanítottam és ott volt a minket felügyelő tanárnő is. Meg voltam illetődve, mert Frau S. -ről ha kedvesnek is látszik, de nem sok jót hallottam eddig a többi erasmusos társamtól.

Mivel a gyerekeknek volt egy-két magyar órájuk, ezért arra gondoltam, hogy az ott szerzett tudásukat elevenítem fel, ill. kiegészítem az órám keretében.

"a hangodat" :D Má

Így átismételtük az óra elején a számokat: számkártyás- pár keresős játékot játszottak, majd puzzle-val kirakták a magyar címert, zászlót és térképet. Aztán körbeültünk és ki kellett találniuk, hogy mik azok a magyar tárgyak, amiket előhúzok a tarisznyámból és miért hoztam őket magammal. A Rubik kockán, golyóstollon, túrórudin (a top10es magyar listámon egyértelműen ott virít:) kívül vittem magammal gyufát is. Fel is tettem ennél is a kérdést: szerintetek miért hoztam ezt magammal? Erre az egyik okos kislány: talán dohányzol? :D Az óra végén pedig színezőket kaptak, amikkel jól elvoltak. A legnagyobb elismerés az volt, hogy mindenkit lekötött az óra, nem rosszalkodtak, hanem ahogy láttam, tényleg élvezték. Emellett persze annak is örültem, hogy Frau. S. (akit magamban mindig Ursulához hasonlítok a Kishableányból :) megdicsért és neki is tetszettek a feladatok. Megjegyezte azt is, hogy úgy látja, nem kell többet megnéznie az órámat, mert pár társamhoz, akiknek nem sikerült olyan jól a próbatanítása, el kell még egyszer mennie...

A korábban említett győri jegyem elúszott, mert nem értem oda időben a megbeszélt időpontra, kimaradt ugyanis két buszom, de végülis egy sokkal jobb ajánlattal (szinte ingyen;) eljutottam Budapestre. Innen mentem másnap Győrbe, itt tanultam a másnapi vizsgára, délután pedig egy jót métáztunk! :) Közbe meglepetésként megjelentek Barbaráék és beszélgettünk egészen éjfélig, majd Dorottyával egy ágyban (múltkor Biankával osztoztam:) nyugovóra tértünk. :) Másnap vizsga (ötööös:), sulis ügyek intézése, könyvtárazás; szívás, mert Bécsben hagytam a bankkártyám és a diákom, de mire jók a barátok,ugye fiC és Dorottya? :) Majd irány haza IC-vel; 20 perces késés, onnan mozi, Karib-tenger kalózai 4. Ma meg itthon.

Zum Glück! :)

A félév során több leadandó feladatunk van, aminek határidejét még a félév kezdetekor mondták el. Az egyik ilyen feladat volt többek között az interjú, amit a gyerekekkel csináltam. Ennek a határideje május eleje volt, és én azon a pénteki napon (családi okok miatt =Imre ballagása) nem voltam Bécsben, így csak azutáni héten mondták a többiek, hogy bizony akkor kellett volna leadni. Gyorsan írtam egy emailt Thomasnak, a tanárnak, hogy sajnos más határidőre emlékeztem és el is küldtem neki kicsit késve a feladatot. Választ azonban nem kaptam rá.


Múlt héten viszont megemlítette, hogy aki nem kapott választ az elküldött beadandójára, az küldje el újból, mert mostanában rosszalkodik a levelezőrendszere...
Így aztán elküldtem még egyszer. Ez aztán a szerencse! ;)


(Persze megfogadtam, hogy ezentúl 100x jobban figyelek a határidőkre...:)

Jobb később, mint soha

Így a szemeszter végére sikerült regisztrálnom a "Bécsi magyarok" levlistáján (WU-Ungarn).  Hirtelen megszaporodtak a leveleim, de szerencsére látom ennek előnyét is. A sok "lakást keresek", "munkát keresek" hirdetés mellett vannak utazással kapcsolatos hirdetmények: fuvar, vonatjegy, napijegy stb.

Le is stoppoltam az előbb egy ilyen vonatjegyes ajánlatot, így féláron fogok csütörtökön Győrbe utazni!

Egy jó hír!

Tisztelt Hallgató!
Karunk a 2010/11-es tanévre Erasmus támogatási többletet kapott, melyet a2010/11-es év kiutazói között osztunk szét.A szerződésen kitöltendő összeg: 200 euró.

Igeeen! :)

Hogyaza...

Ki találkozott már azzal, hogy siet valahová, minden másodperce ki van számolva, és akkor valami jó kis bénaság miatt mégis elkésik? Kezeket fel! :)

Múlt héten rohantam éppen órára, csak gyorsan elővettem a tejet a hűtőből, hogy igyak gyorsan egy kis kakaót, mikor egy jól irányzott mozdulattal fellöktem a már bontott tejszínes dobozt, aminek tartalma aztán a hűtő aljában  és a sörös üvegek, palackok tetején kötött ki.
Azt hiszem, nálam a heti egy főre jutó ilyen esetek száma nagyobb,mint egy...

A nevető bajnok

Már talán említettem Susiet a szintünkről, de azt hiszem még nem mutattam be rendesen. :)
Szóval Susie egy spanyol lány, a szemközti szoba lakója, aki már úgy hozzátartozik a kollégiumhoz, mint a takarítónő, vagy a szörnyű kolis net. :)

Mikor az első napjaimat itt töltöttem és Ildi még nem volt itt, akkor volt vele kapcsolatban az első élményem. Mivel a konyha mellett van a szobánk, ezért eléggé áthallani mindent. Amikor egy este csendes magányomban olvastam, akkor hallottam egy földöntúli sikolynak is beillő hangot. Nagyon megijedtem! Aztán felhangzott még egyszer, ekkor már valaki más nevetését is hallottam, úgyhogy arra következtettem, hogy ez a hang bizony valakinek a nevetése. Jól. Susie volt, és minden alkalommal, mikor valami furcsa, vagy váratlan dolog történik a közelben, olyan hangot ad ki, amit nem neveznék sem nevetésnek, de még röhögésnek sem...
Mikor Ildivel a szobában hallgatjuk a "koncertjét" akkor elsőre mosolygunk, utána röhögünk, viszont ha továbbtart, mint negyed óra, akkor rajtam a "megőrülök, de előtte még kinyírom" jelei mutatkoznak. :) Szóval nem könnyű, na.

Néha azért lelkiismeret-furdalásom van, mert amúgy segítőkész, de a legutóbbi húzása óta kicsit orrolunk rá. Indítványozta ugyanis Ildinek, hogy a hűtőben annak, akinek egy egyágyas szobája van, kapjon egy egész polcot, aki kétágyasban, az csak felet. Ő persze egyágyas szobában lakik, és Ildi már egy ideje pályáz a kollégiumnál egyágyas szobára, de eddig még nem kapta meg és pont Ildi előtt fejtette ki az elméletét...

Könyvtár, kiállítás kifulladásig

Ma délelőtt végre sikerült nem elkerülnünk egymást Hankával, és sikeresen  megmutattam neki a főkönyvtárat. Be is iratkozott és nagyon örült, mert talált a szakdolgozatához szükséges német nyelvű szakirodalmat is. Hurrá! :)

Ráébredtünk, hogy lassan vége lesz a szemeszternek, de még tele vagyunk tervekkel. Meg is állapodtunk, hogy ezt írásban rögzíteni fogjuk,csinálunk egy "bécsi bakancslistát" és tartjuk magunkat hozzá. (pl.: piknik a Stadtparkban, Belvedere-t megnézni még egyszer, Budapestre-Prágába utazni stb...)

Délután Wiebkével volt találkozóm a Staatsoper előtt, hogy aztán együtt elmenjünk az Albertina múzeumba.
 Az épület négy szintjén négy kiállítás volt: "Monet- tól Picassoig"; "Roy Lichtenstein"; "Der blaue Reiter";  és "Mel Ramos" címmel, névvel fémjelezve.
Legfelül kezdtük az expresszionistáknál. Voltak jók, elgondolkodtatók, voltak amik egyáltalán nem tetszettek. Példa az utóbbira egy kép, ami egy nagy feketeség volt, a címe pedig: "Fekete a feketén"...(itt jön az a szöveg, hogy "ilyet én is tudok")
"Der blaue Reiter" kiállítás volt tehát az első emeleten. A "Kék Lovasok" egy huszadik századi német, expresszionista művészcsoport. Nagyon különböző témájú és technikával készült képeket festettek, de talán az összesre jellemző volt, hogy sok jelentőséget tulajdonítottak a színeknek.

Pl. Roy Lichtenstein képe

A felső két kiállítás képeitől enyhén szólva elütött az alsó két kiállítás a képeivel. Roy Lichtenstein olyan képeket rajzolt, festett, mint amilyeneket a régi reklámokból, képregényekből ismerünk.
 A legalsó szinten pedig Mel Ramos képei voltak. Mel Ramos egy huszadik századi pop art stílusban alkotó művész, akiről tudni kell, hogy nagyon szeret mindent, ami a szépséggel és a nőkkel kapcsolatos. Ennek megfelelően képeinek nagyrésze női akt.

 Kb. két és fél órát töltöttünk a festmények, képek nézegetésével, aztán hazamentünk. Nagyon hálásak voltunk Wiebkével egymásnak, hogy közösen elmentünk az Albertinába, mert egyedül egyikünknek se lett volna kedve.
Megbeszéltük, hogy két hét múlva hétfőn megyünk a Hunderwasserhausba! :)

Alle Menschen werden Brüder

Tegnap este Hankával, Tonyával, Wiebkével és Halinával megbeszéltük, hogy együtt meghallgatjuk a fél 10kor kezdődő, a Rathaus előtti szabadtéri koncertet. Jó ötletnek bizonyult. Rengeteg ember volt a Rathaus előtt, óriási kivetítőkön keresztül nézhette a közönség, ahogy énekeltek a kórusok, játszottak a zenészek.
A koncert közepe táján ülőhely után néztünk. A szökőkút hideg pereme volt az első állomásunk, ahonnan továbbvándoroltunk egy padra; majd onnan még egy másikra,majd megint egy másikra. :)

A műsor záró darabja az Örömóda volt, méghozzá oly módon, hogy a karmester nemcsak a kórusokat vezényelte, hanem a téren ácsorgó embereket is. Nagyon jó volt a hangulat, a kivetítőn mindenki láthatta a szöveget, ha esetleg nem tudta, így mindenki együtt énekelte az EU- himnuszt. Különleges érzés volt, ahogy ott álltunk egymás mellett: egy lengyel, egy német, egy cseh, egy orosz és egy magyar, és együtt énekeltünk. Mintha egy filmben lettünk volna,aminek a végén az 5 különböző kultúrával rendelkező lány az Örömóda után egymásra mosolyog és... a koncert legvégén kigyúlnak a Rathaus fényei, amit mindenki csodálattal bámul. (Már csak a tűzijáték hiányzott a rendezőstáb megjelenítése előtt.:)
The End.

valahol ott vagyunk a kép alsó táján...:)

Hm?

Ha valakinek valami Magyarországot, a magyar kultúrát érdekesen bemutató ötlete, játéka, akármilye van, az kérem ne fogja vissza magát, hanem ossza meg velem! ;)

Túró rudi

Már korábban megígértem Sedanak és Cigdemnek- a két török lánynak (akikkel mellesleg egy kollégiumban vagyok), hogy csinálok nekik valami finomat, magyart. Voltak ugyanis egy-két hónapja Budapesten, és betértek valami nem túl jó étterembe és egyáltalán nem ízlett nekik az étel, amit kaptak. Így hát állampolgári kötelességemnek éreztem, hogy megváltoztassam ezt a kezdődő rossz sztereotípiát a magyar konyha ízvilágáról. Végül kitaláltam, hogy túró rudit fogok nekik csinálni (fő a változatosság!), aminek ugyan semmi köze a pörkölthöz és a paprikához, de én szeretem, tudok csinálni, ráadásul azon az órán, ahol a többi erasmusossal megkóstoltattam, ők nem voltak ott.

Két tányérnyit csináltam végül, mert Ildi is nagyon szereti :). Úgy akartam, hogy a kisebbet hagyom magunknak, de aztán gondolkodtam. Mi van, ha nem ízlik nekik? Udvariasságból végigkínlódjanak egy egész nagy tányérnyivalól? Így hát (egyéb önző okoktól is vezérelve) a kisebbet adtam nekik.
Ahogy észrevettem ízlett a török lányoknak. :) De mégis jó, hogy a nagyobbat magunknak tartottam, Ildi ma ment brácsa vizsgára, reggeli mellé jól esett neki és így talán én is hozzájárhattam a sikeréhez! :))

Kint

A mai gyakorlat során az osztállyal egy kicsit kimozdultunk az osztályteremből, egész délelőtt a városban voltunk!
Elmetróztunk a belvárosig, ott megnéztük az épületeket, sétáltunk a Heldenpltazon. A gyerekek jó nagy fogócskázást csaptak a Burggartenban( eddig mi: Fr.Radl, két kistanár és én figyeltük, hogy senki ne lépjen rá a fűre -hálás feladat:). Miközben ott szaladgáltak, vagy ültek a padon, odakeveredett hozzánk egy japán turista csoport, akik nagyon rákaptak a gyerkőcökre. Valószínűleg nem igen láthattak európai gyerekeket (ráadásul mindjárt egy egész osztályra valót!), mindenki fotót akart róluk/velük. A gyerekeknek persze tetszett, hogy fényképezik őket, egyből pózoltak, mosolyogtak a kamerákba, csak mi már indultunk volna, így úgy kellett levakarni a lelkesen fényképező néniket, bácsikat. 11 körül aztán elindultunk a Neuburgba, de még utána is egy jó darabig utánunk jöttek. (Nem értem, nem láttak még fehér embert?? :D)

 A Neuburgban egy jó kis kiállítást néztünk meg a lovagkorról. Az osztály pár napja a lovagokról, a középkorról tanul, így nagyon tetszett nekik, hogy igazi páncélokat, fegyverzetet láthattak, és ráadásul a végén még fel is próbálhattak egyet-kettőt! :)

Jövő héten én fogok órát tartani, és el is jön az egyetemről a gyakorlatvezető tanárunk is, hogy megnézzen. A téma Magyarország lesz, ill. szerencsémre pár alkalommal foglalkozott velük magyartanár, így a magyar tudásukat is feleleveníthetem. Csak még azt nem tudom, hogyan...

Ajjajjaj

Ma este tényleg, igazán kellett volna a net. El kellett volna érnem még emberi időben egy email erejéig a tanáromat és estére skype-ot beszéltünk meg Stefivel is...

Éhesen visszatántorogtam német kurzusról, leültem a gép elé, nincs net. Oké, próbáljuk meg a szoba másik oldalán. Akkor a konyhában. Tényleg szokott lenni a fitneszteremben? Nincs. Akkor a 3. emelet lépcsőjénél. 4. emelet lépcsőjén. 5. emelet lépcsőjén.
Metró-->Stephansplatz, Mc Donald's. 1 eurós fagyi, emeleti ablak melletti kisasztal. Hm, akkor nézzük meg talán a földszinten. Nem igaz!!
Menjünk vissza a koliba, úgyis elfelejtettem a fülhallgatót. Elegem van ebből a napból...
Jó, azért megpróbálom még egyszer a szobában. Jé, most meg van...

e kép hűen tükrözi az akkori idegállapotomat...

(Megj.: a bejegyzés írásakor újra nem volt internetkapcsolat.)

Piros ember a föld alatt ;)

Feladat:


"Martin a metróval utazik. Minden metró vonalat csak egyszer használhat.
Az U1-es Reumannplatznál kezd.
El kell kapnotok őt.
Minden alkalommal, mikor Martin átszáll, egy kis szünetet tart. Ekkor tudjátok őt elcsípni!
Telefonszáma: ************
12-szer tudjátok felhívni Martint, többször nem. Amikor felhívjátok, neki meg kell mondania, hol tartózkodik.
15 óráig van időtök.
Sok szerencsét! "


Adott:

• 20 lelkes erasmusos diák
• Bécs
• jó idő
• egy nagydarab piros pulcsis ember (~szervező)
• 2 óra a feladat teljesítésére
• jó kedv

:)

Interjú

Az egyik beadandó feladatunk Landeskunde-ra az volt, hogy az iskolában, ahol gyakorlaton vagyunk, csináljunk egy interjút 3 lánnyal és 3 fiúval.

Elmentem a közeli iskolába, ahol néhány alkalommal voltam gyakorlaton. A gyerekek nagyon segítőkészek voltak, az egész osztály válaszolni akart, nem csak az a 3 fiú és lány. :)

A kérdések, amelyeket a tanárunk előre megadott, elsősorban a gyerekek származására, születési helyére, szüleire irányult, de az utolsó két kérdés az volt, hogy mi az ami tetszik nekik Bécsben, ill. mi az, ami nem. Érdekes válaszok születtek: a 6 megkérdezett közül egy olyan gyerek volt, akinek az apukája és anyukája is osztrák. Ez természetesen nem mutatja a valóságot (lehet, hogy pont a külföldi származású fiúklányok mosolyogtak rám a legszebben és ezért őket választottam ki), de mindenesetre érdekes.

Ja, és a legjobb a "Mit szeretsz Bécsben?" és a "Mit nem szeretsz Bécsben?" kérdésre adott válaszok. (Csak néhány:)

+
Mc Donald's; mozi
Mc Donald's; fagyi, Prater; család...

-
cigaretta
lopások
Haribo, Coca Cola light :D

Jó kis hétfő :)

Jött egy magyar lány a szintünkre, Csilla (akit magamban már többször is Szilvinek akartam hívni). Szombathely melletti,biológia-magyar szakos tanárnak tanul. Elfogyasztottunk tegnap Ildivel és vele egy közös vacsorát(-mindenki hozott otthonról sütit:) és örömmel konstatáltuk , hogy most már nem a spanyol nyelvűek vannak többségben a szinten, hanem mi! :D
Beszélgettünk, beszélgettünk, aztán egyszer csak 8:10-kor Ildi ijedten az órájára pillantott, hogy neki 8-ra az operánál kell lennie! El is rohant, bezárta a szobánkat a kulcsommal együtt, úgyhogy míg visszajött, Csillánál voltam vendégségben. :)

Miután Ildi visszatért, engem is este elhívott társasozni a barátaihoz. Jött még Enci is, Ildi testvére. Béreltünk biciklit, így hipp-hopp ott voltunk Kiránál és Viktornál. Közben befutott Ági is, Ildi volt szobatársa. Cluedo-ztunk; ez egy detektíves játék, ki kell találni, hogy ki, hol és mivel követett el egy gyilkosságot (inkább nem kezdem el részletesen mesélni, mert ebbe még én is belekeveredek:). Két kört játszottunk, közben teáztunk, almát eszegettünk, jó sokat nevettünk, beszélgettünk.
Nagyon jófej társaságba csöppentem bele! Fél 1körül fáradtan elindultunk haza, még szerencse, hogy visszafelé csak gurulni kellett a biciklível :)

Dolgozzatok csoportmunkában!

-hangzik fel sokszor az erasmusos órákon. Sokszor kapunk ugyanis olyan feladatot, hogy pl. mutassuk be saját országaink nemzetiségeit, híres embereit, jellegzetességeit, stb..
A hollandok, dánok, németek, csehek, lengyelek ilyenkor egymásra sandítanak, kacsintanak,mosolyognak, mi pedig , akik egyedül vagyunk saját országunkból (Tonya, aki orosz, Juan, aki spanyol) gondterhelten felsóhajtunk...