Már korábban megígértem Sedanak és Cigdemnek- a két török lánynak (akikkel mellesleg egy kollégiumban vagyok), hogy csinálok nekik valami finomat, magyart. Voltak ugyanis egy-két hónapja Budapesten, és betértek valami nem túl jó étterembe és egyáltalán nem ízlett nekik az étel, amit kaptak. Így hát állampolgári kötelességemnek éreztem, hogy megváltoztassam ezt a kezdődő rossz sztereotípiát a magyar konyha ízvilágáról. Végül kitaláltam, hogy túró rudit fogok nekik csinálni (fő a változatosság!), aminek ugyan semmi köze a pörkölthöz és a paprikához, de én szeretem, tudok csinálni, ráadásul azon az órán, ahol a többi erasmusossal megkóstoltattam, ők nem voltak ott.
Két tányérnyit csináltam végül, mert Ildi is nagyon szereti :). Úgy akartam, hogy a kisebbet hagyom magunknak, de aztán gondolkodtam. Mi van, ha nem ízlik nekik? Udvariasságból végigkínlódjanak egy egész nagy tányérnyivalól? Így hát (egyéb önző okoktól is vezérelve) a kisebbet adtam nekik.
Ahogy észrevettem ízlett a török lányoknak. :) De mégis jó, hogy a nagyobbat magunknak tartottam, Ildi ma ment brácsa vizsgára, reggeli mellé jól esett neki és így talán én is hozzájárhattam a sikeréhez! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése