Hatalmas mosoly :)

Ma estefelé, miután Dorottyával beszélgettem egy jót, éppen belezuhantam volna az önsajnálatba (hogy mennyi időm van a szakdolgozatra, hogyan fogom csinálni, hogyan osszam be jól az időmet, mi a dolgom, helyem a világban és hasonló "derítő gondolatok"), mikor Kristóf bedobott a szobámba egy kézzel írott levelet! Az levél feladója drága FiCem volt! Annyira megörültem neki, mentem is a konyhába (hogy miközben Kristófot várom, míg vacsorázik, elolvassam). Egy pillanatra beugrottam a szobámba, rápillantottam az emailjeimre és Eszter válaszolt nekem!! Korábban küldtem neki egy levelet és most jött a válasz. Egy órán belül a két szép levél. Na, ilyenkor biztosan érzem, hogy mennyire szeret engem az Isten!