Hát igen. Vannak a
„szokványosnak” mondható írásbeli beadandó munkák, meg az olyanok, amik némi
kreativitást igényelnek. Az utóbbiak, bár általában több időbe telik a
megírásuk, de mégis ezekhez nagyobb kedvvel állok hozzá.
Az egyik
ilyen, a hétfő délelőtti óránk, ami nem régóta van. Itt két feltétele van a
tárgy teljesítésének. Az egyik, hogy egy választott témát párban dolgozzunk fel
és mutassuk be és különböző interaktív feladatokkal segítsük a többieket az
elmélyülésben. A másik pedig, hogy az órán tárgyalt két témára a
szakirodalmakkal összevetve reflektáljunk- szintén párban. Ezt lehet ppt
segítségével, portfóliót, kisvideót készítve vagy blogot írva. No, mi Ildivel a
blogot választottuk. Ennek megfelelően minden hétfő délután bevetjük magunkat a
könyvtárba, elolvassuk a szakirodalmakat
és próbálunk valamit alkotni. Jó kis feladat, tényleg, csak van, amikor nem jön
az a fránya ihlet, illetve nehéz bizonyos neveléstudományi aktuális
problémákról vagy jelenségekről írni, ezekre reflektálni…
A
másik ilyen különlegesebb feladatunk az az egyik logós tárgyra kell. 10
oldalban be kell mutatnunk valamilyen beszédhibásokkal foglalkozó honlapot, vagy
lehet olyan híres ember bemutatni, aki szintén beszédhibával küzdött, vagy
híres logopédust, lehet önkéntes munkát végezni és erről írni, illetve a tárgy
előadója ajánlott egy olyan lehetőséget, ami valóban nem túl egyszerű. Ez pedig
az, hogy egy kis ideig beszédhibásként kell viselkednünk (olyan helyen, ahol
nem ismernek), és azt kell megfigyelni, elemezni, hogy az ismeretlen emberek,
hogyan reagálnak például arra, hogyha egy dadogó személy van előttük a sorban a
boltban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése