ÉLET (nagybetűvel)

Holnap reggel megyek aláíratni a következő féléves összefüggő szakmai gyakorlatot a fogadó iskolával. Annyira ijesztő, hogy pár hónap múlva tanítani fogok, hogy csak na!!

...mégis itt van a szívünkbe

Az esküvő (amin szombaton részt vettem) csodaszép volt! Minden részletéről látszott, hogy azt gondosan előkészítették, és hogy abban benne van egészen Isten és az ifjú pár! :)
A legjobban az tetszett talán, hogy a szentbeszédet egy ismerős atya mondta Csanádnak és Eszternek és a prédikáció végén egy mesét mondott el; L. Ervin: Rácegresi és Pácegresi című meséjét, ami a boldogságról szól. Itt megtaláljátok, nagyon szép!!
/Azért is örültem, mikor hallottam ott a templomban ezt a mesét, mert azt a meséskötetet kapta tőlünk az ijfú pár, amibe ez benne van! :)/

A mese legvégén a főhős elkezdi énekelni:
"Csodaország, jaj de messze,
mégis itt van a szívünkbe' "
A szertartás alatt az atya is elénekelte ezt egyszer, kétszer, háromszor, majd a negyedikre az egész templom zengte! Csodálatos élmény volt!

"Véletlen"

Pesten voltam a múlt pénteken és szombaton. Zoli adott nekem egy jegytömböt, hogy azzal tudjak majd Pesten közlekedni, de ez igazából 4 jegyből állt, és szombat du., mikor barátnőm esküvőjére igyekeztem, már csak 2 jegy maradt.

Megkérdeztem Zsófictól; érvényesítsem-e szerinte, vagy ne? Ő azt tanácsolta, felesleges, mert ahova mentem csak 5 megállónyira volt tőlük, ráadásul szombat du. van, ráadásul szeles idő, ilyenkor nincsenek ellenőrök. Ebben a dilemmában szálltam fel a helyi járatos buszra, hogy eljussak a Szent Imre templomba. Mikor leültem, észrevettem, hogy valaki otthagyta a 10 perce érvényesített menetjegyet az ülésemen. Na, de jó! Megfogtam a jegyet és 2 perc múlva jött az ellenőr! Úgy meglepődtem, hogy tátva maradt a szám, mert tudom, hogy akkor az a jegy nekem volt kikészítve! :)

Mire jó a pocsék memória?

Hát arra, hogy egyértelmű, magától értetődő dolgokon csodálkozzak, meglepődjek! :)
Tegnap, mikor a táskáim közül válogattam, akkor vettem észre, hogy az egyik, régen használt táskám belső zsebében valami van. Hát, kiderült, hogy az a valami 5000 ft! Hogy hogyan került oda, magam elől rejtettem el, vagy félreraktam- foggggalmam sincs!

És miért nem jó a pocsék memória?
Ma azért megkaptam a magamét a rossz memóriám miatt, egy közös óra tartása volt a feladat az egyik órán, amire ugyan én is készültem a magam részével, de valahogyan máshogy, mint ahogy múlt héten megbeszéltük. Olyan rossz volt, hallgatni, hogy "de hiszen megbeszéltük! tudod, múlt héten!" és semmi nem ugrott be abból, amiket mondtak...

Vajh ez kóros?

Adjak vagy ne adjak?

Győrben elég sok utcán kéregető ember van. Szobatársammal már végigbeszélgettem egy Győr- Budapest utat erről a témáról; kinek milyen jó és rossz tapasztalatai vannak a koldusokkal kapcsolatban, milyen, mikor tényleg, igazán köszönik a segítséget, és milyen, mikor jó szívvel odaadsz egy kakaóscsigát és neki az nem elég jó.
Adjak tehát, vagy ne adjak?
Nem olyan régen Zoli adott nekem ezzel kapcsolatban egy szempontot:
Mi van akkor, ha senkitől sem kap semmit? Igen, lehet, hogy piára kell neki, de az is lehet, hogy attól a kis aprótól (ami Neked igazából nem is hiányozna) függ, hogy eszik-e ma valamit, vagy sem...

...és ez elég döntő szempont volt számomra azt hiszem.

Szerepek

Múlt hétre én készültem a kedd esti lelkészségi alkalomra (igen, ez a megnevezés elég béna, névkeresés folyamatban!) és azt hiszem, jól sikerült! :)
A szerepekről volt szó. Kiválasztottam S. András egyik jó kis könyvéből egy érdekes részt, azt felolvastam "gondolatindítónak". A legjobb az volt (ezt Zsófi tanácsolta), hogy mindenki kapjon egy kört, ahol jelölje be saját magának, hogy milyen szerepekben van most, életének ebben a szakaszában.  Hát, erre nem volt elég az a 7 perc, amit szántunk, ez lehetne akár egy külön téma, hogy mennyimennyi szerepben vagyunk a mindennapi életünk során (gyerek, barátnő, lelki társ, vezető, szobatárs...). Megér talán pár percet elgondolkodni ezen...

Találtam

Semmi sem képes olyan gátlástalanul megalkuvóvá tenni, mint az a vágy, hogy mindenki szeressen minket. 

(Maria Ebner-Eschenbach)

"Megoldás: le kell sz...ni másokat!" :)

Terápia és zene

Annyira bírom a zeneterápiás tanárunkat! A mai órán Dvorak zenéjére rajzolhattunk, amit akartunk, közbe pedig mesélt nekünk mindenfélét. Komolyan, ez az óra többet ér, mint a 2-3 félévnyi filozófia, amit végigültem...
Az egyik ilyen volt, hogy "aki nem szereti a zenét, annak ne higgyetek!"

Toborzó

A héten csináltam egy kis videót a csapatunk népszerűsítésére.
Íme!

:)

Jó nekem

Ma, vasárnap reggel 8 óra előtt pár perccel 3 órányi alvás után a győri Városháza melletti buszmegállóban várakoztam egy rahedli rakat rakás nehéz cuccal, mikor rám nézett egy néni és szörnyülködve megkérdezte:

-Jaj, Te szegény, hát nem nehéz ez a táska?

Mire én mosolyogva: 

- Dehogynem.

Szóba elegyedtünk, míg meg nem érkezett a busz, de a néni kb mindenáron meg akart győzni arról, hogy milyen nehéz és rossz nekem. 

pl.:

-...és hol laksz Aranyoskám?

- Kőszegen.

- Te jóóó ég! Hát ez szörnyű! 

- Annyira azért nincs messze...

- Hát hogyne lenne, több száz km... Hány órát utazol?

- 3-4 órát.

- Neeeee! Hát ez rettenetes. És onnan messziről  minden héten ideutazol?

Szóval ehhez hasonló párbeszédek folytak az alatt a 7 perc alatt, míg megérkezett a busz, ahova kicsit megkönnyebbülve szálltam fel. Nem tudom, hogy tényleg ennyire sajnált a néni, vagy csak irigykedett rám, de mindenesetre egyáltalán nem szegte a kedvem. Főleg, hogy azután tudtam pár órát Máriával tölteni....

Mikkamakka

Imádom Lázár Ervin meséit. A sok különböző karakter közül a kedvencem Mikkamakka, aki mindig ott van, ahol lennie kell, mindig rávilágít a dolgok lényegére és mindig jó kedvű. :)
21. születésnapomra megkaptam A Hétfejű tündér c. mesekötetet, amiben annyira jó mesék vannak, hogy csak na, mindenkinek ajánlani tudom, aki szereti a meséket.
Ezt a könyvet elvittem magunkkal Rovinjba, és most felvittem Győrbe is, esténként erre altatom el a szomszéd szoba lakóit! :)

Napfelkelte

A nyáron többször is rászántuk magunkat Zolival és felkeltünk csak azért, hogy meglessük a Napot, ahogyan felkel. A legszebb  napfelkelte a Dunán volt, de Rovinjban, a tengerben is szép volt (igaz, nem arra kelt). Az pedig talán még szebb, ha közben el mondunk egy imát! :)

Tegnap eszembe jutott, hogy jó lenne Győrben is látni ilyet.

Hárman mentünk végül: Zsófi, Bazsa és én. 

/Persze ott, a hídon derült ki, hogy lemerült a fényképezőm. No comment.../

A szép élmény után Zsófival visszafeküdtünk aludni... :)

Zene és terápia

Elkezdődött a tanév. Hétfőn felköltözés, örömködés a lányokkal, kedden déltől meg az első órák.

Igazából tegnapi nap legnagyobb érdekessége az volt, amit a Zene és terápia órán mondott a tanárunk. Így első óra alkalmával gondolom nem akart egyből mély vízbe pottyantani minket, ezért beszélgettünk a zenéről stb. és valahogyan szóba került a szabadság.

- Meg tudná fogalmazni valaki, mi az a szabadság?

- .... (persze kuss)

-Szabadság az, amikor rájövök a törvényszerűségekre és élek is velük.

Utána gondolkodtam, hogy ennyi lenne a szabadság? De azóta akárhányszor újra és újra belegondolok, egyre jobban igazat adok neki.

Szerintetek?

Újra itt

Igazándiból ez a blog arra hivatott elsősorban, hogy a Bécsben szerzett élményeimet elmesélje, de azt hiszem, mégsem fejezem be itt...

Folyt. köv ;)

Utolsó előtti

Múlt héten költözött ki Ildi a szobából. Szerda este volt az utolsó közös esténk- a koliban, mert megállapodtunk, hogy nem búcsúzunk el, csak rövid időre. Egész pontosan addig, míg meg nem látogatjuk őket Zolival Salzburgba július végén. :) Csütörtökön reggel kikísértem, ill. vonatra segítettem Ildit, mert rengeteg cucca volt, a Westbahnhofon pedig még egy 10 percet vártam Ficre, akivel sikeresen, egyből megtaláltuk egymást. /Kicsit egyébként aggódtam, mert a telefonom egy bizonyos automata buborékfújó szivárgása miatt nem működött..., de minden rendben volt, másnapra megszáradt, azóta változatlanul működik. :)/

FiCcel keresztülkasul jártuk Bécset. Voltunk a Schönbrunn-nál, ahol annak idején volt az osztálykirándulásunk, sétáltunk a belvárosban, egy jó kis koncertet is meghallgattunk ;), megmutattam a Donau-inselt. Este a Parlamentet néztük meg éppen, mikor utolért bennünket az vihar. Annyira, hogy egy helyben álltunk az esernyő alatt kb negyed óráig, míg el nem állt a szakadó eső.

Másnap, mivel be kellett mennem a suliba, kevesebbet tudtunk a városban lenni, mint amennyit szerettem volna, de azért megnéztük a Hundertwasser házat és a Kunsthaus- Wient. /Itt jegyezném meg, hogy a legutóbbi alkalommal tömegközlekedéssel fél óra alatt voltam ott, mostanra utánajártam és kiderült, hogy gyalog a kolitól 10 perc alatt ott lehet lenni.../ A suliban a koordinátorunkkal volt találkám, aki mondta, hogy jövő kedden még mindenképpen be kell mennem a suliba, mert még egy tárgyamhoz nem írták be a szerzett jegyemet, és aláírást se kaptam a tanártól.
A hétvégén aztán osztálytalálkozó, buli, főzés, készülődés, temérdek beszélgetés, nevetés, minden, ami két egymást régen látott igazán jó barátnő produkálni tud. :)

Összevissza

Huh! Már egy hete összevissza rohangálok Bécs-Győr-Kőszeg között. Múlt héten Győrben voltam, mert felvételiztem a kollégiumomba, ügyeket intéztem stb... 

Tegnap volt a gyakorlatos megbeszélés: mik a tapasztalataink, mit tanultunk itt a féléves gyarkolat során stb. 1-est kaptam (osztrák egyest ;), ami "sehr gut" és amit beszámítottak Győrben is! :)

Ez után a megbeszélés után Hankával és Christinával vettünk egy-egy dürümöt és megettük a Stadtparkban, ahogy azt még pár hónapja a bakancslistánkon terveztük. 

Ugyancsak tegnap úgy bevertem a szekrényajtóba a fejemet, hogy azóta is egy csodaszép púp éktelenkedik rajta. Ó,je! ;)

Ma este lesz az utolsó közös erasmusos buli.. A csoportunkból már sokan elmentek, akik még itt vagyunk, még ma este utoljára jót bulizunk-a terv szerint:)

Szobatársam Ildi holnap reggel költözik ki a szobából és utazik Münchenbe, ma este lesz az utolsó közös esténk, úgyhogy szeretnék visszasietni a buliról, hogy tudjunk még egy kis időt együtt eltölteni.

 ééés holnap jön ZsófiC, akit már nagyonnagyon várok! :) 

This time for Afrika

A mai utolsó gyakorlati alkalomkor elmentünk az osztállyal egy másik közeli iskolába, ahol egy színpadi előadást néztünk, hallgattunk meg közösen a gyerekekkel. A történet arról szólt, hogy egy osztrák lány ellátogatott Afrika valamelyik országába és megismerkedett az ottani kultúrával stb. Az afrikaiakat afrikaiak játszották és a műsor alatt olyan zenét, énekeket, dobolást és táncot varázsoltak, hogy valami hihetetlen volt! :)

("ma"= múlt hét szerda)

vége?

Ma végeztem az utolsó beadandóval! Még nem is hiszem el igazából. Talán azért is élem magam bele nehezen, mert a Neptunban még három tantárgy mellett nem szerepel jegy...

Holnap amúgy Bécs, itt beadandók leadása, utolsó gyakorlat, onnan pedig Győrbe vonatozok. Kétkedve konstatálom, de lassan vége a félévnek...?

Made in Austria

Egy alkalommal, mikor Wiebkével valamelyik múzeumtúránk után sétálgattunk, megálltunk egy ajándékboltnál képeslapokat nézegetni. A jobbnál jobb Schönbrunn kastélyos, Mozartos és egyéb képeslapok mellett volt egy olyan, aminek a közepén a zeneszerző, Beethoven képe ékeskedett. Wiebke, német révén nem tudta mire vélni, hiszen Beethoven német, Bonnban született. Teljesen meg tudtam érteni felháborodását, és én is felhúzom magam mindig kicsit, amikor Liszt Ferencet osztráknak állítják be. És szerintem ez nem tök mindegy. Ildivel beszélgettünk erről a múltkor; hogy az osztrákok hajlamosak mindent, amihez csak egy kis közük van, már a saját magukénak mondani. Jó példa erre, mikor első német órán a tanárunk elmondta nekünk az osztrák nemzeti ételeket. Hosszú volt a lista, de minden második ételnél valamelyik diáktársam felemelte a kezét, hogy ez náluk (is) nemzeti étel. :)

Íme egy idevágó vicc:
-Mi az osztrákok két legnagyobb átverése?
-Hogy elhitették a világgal, hogy Beethoven osztrák, Hitler pedig német. ...:)

Ezek a fránya beadandók...

Egész héten a szabadidőm nagyrésze a beadandók írásával telt- mind az otthoni, mind az itteni egyetemre gyártom gőzerővel a dolgozatokat.

Az egyik "veszedelmes" tárgyunk itt a Ph-n, a Grammatik der deutschen Sprache. Mikor év elején többi (sors-) csoporttársammal jelentkeztem erre a kurzusra, azt hittük, hogy a német nyelvtant vesszük át még jobban, egyfajta plusz nyelvi kurzus ez külföldi diákoknak. Nos, az első alkalommal rá kellett döbbennünk, hogy nem. A német nyelvtant itt ugyanis a didaktika vonalán ragadta meg az előadó professzor asszony, aki mellesleg olyan kásásan és gyorsan beszél, hogy alig bírtam követni az óráit. Szerencsére tömbösítve voltak az órák, de a félév közepén kiderült, hogy egy beadandót kell írnunk- méghozzá nem is akármilyent! 

Először 20 oldal volt a követelmény, majd 30, legutolsó verzió szerint 40 oldalt kell írnunk múlt heti, eheti, legutolsó verzió szerint jövő heti határidővel; kezdetben 2 osztályfoknak (német gyerekek számára), majd 2 osztályfoknak- külföldi gyerekek számára, akik németet tanulnak, legvégül erasmusos diákok számára kellett írnunk egy nyelvtani összefoglalót feladatokkal...

Azt hiszem nem meglepő, hogy "kicsit" nyűgös vagyok, még szerencse, hogy az időjárás is alkalmazkodott a hangulatomhoz, így csak néha lebeg a szemem előtt azoknak a szaktársaimnak a képe (legtöbbször napozóágyban, vagy úszva), akik már végeztek a vizsgáikkal...

Rax excursion

Péntek reggel szépen elkészítettem a dolgaimat, időben felkeltem, hogy fél 10-re (9.30) pontosan ott tudjak lenni Wien Meidlingnél, ahol a többiekkel volt a találkozó, hogy onnan együtt menjünk a Rax hegyre. Még szerencse, hogy olyan 8 körül (még pizsamában, reggelizetlenül) még egyszer megnéztem az e-mailt, amiben mindent leírtak, és akkor vettem észre, hogy fél 9-kor van találkozó! Ááááááááááá! Őrült kapkodás, pedig most az egyszer tényleg időben felkeltem, hogy még reggelizni is legyen időm...Na,mindegy. Időbe odaértem, az a lényeg.

Az Erasmusos csoporttal Payerbach-ig vonatoztunk, onnan buszra szálltunk, majd libegőre. Ha jól számolom, akkor most voltam fent harmadszorra a Rax tetején, csak mindezt persze libegő nélkül, ősszel, hidegben, hóesésben, cserkészekkel. Úgyhogy ez az utazás egészen más volt: júniusi meleg, libegő, más társaság. 

A libegőtől egy fél órácskát sétáltünk a hüttéig, ahol közösen elköltöttük az ebédet. 

Itt nem mellesleg S. Freud is megszállt az akkori vendéglős lánya miatt, többször előfordult, hogy hetente három alkalommal is megmászta a hegyet, hogy a lány elméjét (?) tanulmányozza.

Megmásztuk a csúcsot is, jó volt! Visszaverekedtük magunkat a törpefenyvesekkel tarkított úton (v. az úttal tarkított törpefenyveseken?), onnan pedig visszalibegtünk. 

Érkezési időnek 6 órát írtak az e-mailben. Ki is néztem Rattersdorfig az utolsó buszt, ami 19 órakor indul Bécsből, a Südtiroler Platzról. Ha 6 órára beértünk volna, akkor még pont kényelmesen visszaértem volna a koliba és onnan a buszmegállóba...Volna...

Természetesen fél 7-re értünk be a vasútra. Ilyen gyors rohanós-összepakolós-átöltözős mutatványt még nem látott senki ember fia. De.... sikerült! ;)

A Bécsi Filharmonikusok nyári koncertje

Tegnap, június 3-án este volt a Bécsi Filharmonikusok ingyenes nyári koncertje. Katrinnal este 8 órára a Schönbrunn U-Bahn megálló "Schloss Schönbrunn" kijárathoz beszéltünk meg találkozót. Mikor előtte e-mailben egyeztettünk, nem értettem, miért kéri el még egyszer Katrin a számomat, hiszen most tényleg elég egyértelműen megbeszéltük, hogy melyik megálló, melyik kijáratánál, hol találkozunk. Már odafele az úton gyanúsan tömve volt a metró, annyira, hogy alig kaptunk levegőt. Mikor a kijárathoz odahömpölyögtem a tömeggel, persze nem láttam Katrint, negyed órába telt, míg megtaláltuk egymást...

Onnan együtt mentünk helyet keresni, aztán később Marcus is csatlakozott hozzánk. Valahol a bal szektorban találtunk egy jónak ígérkező helyet, ahova leterítettük a magunkkal hozott pokrócot és élveztük a koncertet...többé-kevésbé. Rengetegen voltak ugyanis és mindenki másért jött. Voltak akik vízipipázni, mások kártyázni, beszélgetni és egy kis hányad azért, hogy hallgassa a koncertet.

Ezektől eltekintve szép volt a koncert. Muszorgszkij: Egy kiállítás képei c. darabot adtak elő a zenészek, közbe pedig a balett-táncosok táncoltak az előadott zenére, a végén tűzijáték!

Timi nálam járt

Mire jó...? című játékunk második felvonása: Mire jó, ha meglátogat a barátnőd a városba, ahol tanulsz? Ellátogathatsz azokra a helyekre, ahol még Te sem voltál! :)

Tényleg valahogy így volt telt el ez a másfél nap, amit Timi itt töltött. Mikor januárban a többiekkel együtt egy hetet töltöttünk el Bécsben, akkor nem voltunk se a Belvedere-nél, se a Praterben, se a Donau-inselnél. Így hát el kellett neki jönnie ahhoz Bécsbe, hogy ezekre a helyekre (4 hónapos bécsi tartózkodás után) én is eljussak! :)

A sok nevetéstől, evéstől, sétálástól, beszélgetéstől ki se láttunk, tegnap este hullafáradtan zuhantunk be az ágyba.

Ma pedig délután a túrógombócoktól jóllakottan indultunk el a Westbahnhofhoz, ahol Timit felraktam a vonatra.

Folyt.

Talán ott hagytam abba, hogy a lányok másik vonattal jönnek. Na, ez a vonat fél órát késett és itt kezdődött el a szerencsétlenségek sorozata...

Anna barátnőmet meglátogattam, de az ő kolijából időben elindultam, hogy kimenjek Hankáért és Christynáért az állomásra- Éppn készültem felszállni a trolira, amikor látom, hogy nincs nálam a telefonom! Futás vissza Annához (fel a 4.emeltre), onnan vissza, troli, Keleti pályaudvar. Már vártak rám. Együtt elindultunk a szállásukat megkeresni, amit ők interneten foglaltak. Meg is találtuk az utcát, stimmelt a házszám is, de az adott helyen egy omladozó épület állt. Talán van egy másik Síp utca is? Továbbmentünk, az utcában nem volt sehol semmilyen szállás. Hankánál volt egy telefonszám, amit felhívtam. Mondtam a "hang"-nak, hogy a Síp utcában vagyunk, de valószínűleg nem jó címünk van...Erre: - De,de, az az! Jó helyen vannak! Jöjjenek vissza a házhoz!

(...) Egy nagyon nyájas középkorú férfi várt bennünket és mondta, hogy bizony ez az a hely, amit keresünk. A lépcsőházig jutottunk, ott aztán mondtuk, hogy köszönjük, de nem. (A férfi amúgy ezt nyugodtan tudomásul vette és mondta,hogy úgyis teltház van....)

Ott voltunk szállás nélkül...Eléggé kétségbe voltak esve, a hanglejtésükből sejthettem miket mondanak egymásnak csehül.

 Hála Erzsinek egy óra múlva sikerült egy jobb helyet találni kb. ugyanannyiért. Ott lecuccoltunk, aztán megmutattam nekik a belvárost. Nagyon tetszett nekik. A közös vacsora után pedig mindannyian határozottan jobban éreztük magunkat. :) Este elmentünk egyet borozni, másnap délelőtt a várkerületet mutattam meg nekik. Utána kicsit magukra hagytam őket a Hősök-terén (én addig visszamentem a sasadi főhadiszállásra ebédelni, találkozni Lackóval és Margittal). Negyed 3-kor felszedtem őket a Hősök-terénél, onnan pedig elmentünk a vasútra. Mikor búcsúzáskor integettem nekik, akkora kő esett le a szívemről, hogy csak na...

Amúgy Mária kérdésére válaszolva: nem tévedtünk el...sokszor :D. Minden viccet félretéve: a Földalatti megtalálása okozott kisebb gondot, ill. általában az irányok. :) De a hétvégén tanultam meg többek között azt is, hogy a Móricz Zsigmond teret nem ajánlatos összetéveszteni a Moszkva térrel (ill. Széll Kálmán térrel).

A vasárnap délután kevésbé stresszesen, de jó élményekkel telt. Meghallgattunk egy kóruskoncertet a várban, ami nagyon jó volt- újra kedvet kaptam vegyeskarban énekelni! Az este Zolival:) jó nagy sétával, pezsgőzéssel, cseresznyézéssel, beszélgetéssel telt. Ma reggel pedig fuvarral jöttem vissza Bécsbe.

A hétvége tanulsága:

hívj meg magadhoz pár külföldi ismerősödet, ha minél jobban meg akarod ismerni azt a helyet, ahol élsz! :)

És itt szeretném megköszönni még egyszer azoknak, akik készséggel álltak rendelkezésemre, akármiben is kértem segítséget.

Iskola, utazás, tervezés

pl. erről a karácsonyi pudingról is elég sok szó esett... 

A tegnapi Welcome Europe óra során felderítettük az általunk képviselt országok különböző szokásait. Ez úgy nézett ki, hogy mindenki kapott egy csomag kártyát, amivel körbe kellett kérdezni a többieket. Én pl. az "ajándékozás" témakörét kaptam; mindenkit végig kellett kérdeznem a csoportból, hogy náluk milyen eseményekhez, ünnepekhez kapcsolódóan ajándékoznak. De ilyen körkérdés volt még a tűz jelenléte; beöltözés; tűzijáték;  virág ajándékozása és végül az evés-ezek is mind az ünnepekhez kapcsolódóan. Na, itt kell, hogy megemlítsem, hogy aznap egy körtén és egy szelet toast kenyéren kívül semmit nem ettem,és a "kinél, milyen jellegzetes ételeket készítenek el" c. téma háromnegyed óráig tartott, mert kezdve a receptcserén át minden volt. Én azt hittem, lefordulok a székről...

Óra után futottam vissza a koliba. Fél órám volt ugyanis, hogy összepakoljak az indulás előtt, mert 16.30-kor indult a fuvar Budapestre. Most utaztam először ismeretlenekkel, de azt hiszem, legközelebb is így fogok, jó fej embereket fogtam ki. (Kiderült, hogy a srác, aki vezetett szegedi orvostanhallgató és van közös ismerősünk. Kicsi a világ!:)

Most itt vagyok Pesten, Hanka és Christina végülis ma jönnek vonattal. Már kitaláltam nekik a mai programot: du. megmutatom nekik a belvárost, este pedig elmegyünk valamerre. Valószínűleg a budai vár megnézésére csak holnap lesz idő. Jó kis próbatétel lesz ez a hétvége számomra is- én se ismerem Budapestet- sose laktam itt, és nekem kell másokat elkalauzolni? Hát, remélem jó fog kisülni belőle.

Új hír: nemrég írtak, hogy lekésték a vonatot, így 2 órával később érnek ide. Itt szakad az eső. Ó,je!  ;)

Schatzkammer

Ma Wiebkével a Schatzkammerban voltunk. Megnéztük az nemzeti kincstárat benne a sok régi, szép palásttal, koronával, kincsekkel. Szép volt. Utána Wiebke javaslatára elmentünk a Volksgartenbe, ahol rengeteg, meseszép rózsa nyílt (és persze rengeteg turista volt). Egy kicsit napoztunk a padon, beszélgettünk, aztán kerestünk egy metró megállót és hazamentünk.

na,itt pont nem látszanak a gyönyörű rózsák..

Most mi van?

Még múlt héten megbeszéltem Hankával és Christinával, hogy ezen a hétvégén jönnének Budapestre és én megmutatnám nekik a város legjobb helyeit. Ezen a hétfőn nem találkoztam velük, de a hét elején kérdeztem már emailben tőlük, hogy mi a tervük a szállást, indulást illetően. Azóta alig kaptam választ, az utazáshoz pedig már találtam egy jó kis fuvart 3 főre Budapestig, ami fejenként kb. 5 euróba jönne ki (a vonatjegy 20 euró...), de még azt se mondták meg a lányok, hogy mikor szeretnének indulni. Szívesen segítek nekik szállást keresni, megmutatom nekik a várost, de hogy én szervezzek mindent?!

Nem tudom, hogy ezt várják-e tőlem, de rossz előérzetem van a hétvégével kapcsolatban...

Kids run 4 kids

- ez volt a mai program a gyerekekkel. 11-kor ugyanis fogtuk magunkat, mindenki felvette az iskolai egyenpólóját és egyensapkáját és elindultunk a közeli parkba, ahol már nagyon sok gyerek volt. A "Kids run 4 kids" program keretében ugyanis a kerület iskolái futottak egy pár száz méteres távot egy beteg gyerek megsegítéséért. 3-3 kategóriában lehetett indulni a fiúknak és a lányoknak képességeiktől függően. A nagy eseményre a szülők közül is sokan eljöttek és a végén mindenki kapott finom péksütit meg innivalót. Az osztályból a legjobb eredmény a 4. helyezés volt, ezt kicsit sajnálták, de így is szerintem örültek, hogy kint lehettek, mozoghattak és nem kellett az iskolában tanulniuk...:)
Az első óra utáni szünetben pedig ment a fényképcserélgetés- év végén ugyanis mindenki másik iskolába megy. Én is érzem a félév végét, már csak két alkalommal leszek velük...

Sikerülni fooog!

Ha most elkezdem a beadandóimat, akkor időben végezni fogok. De ha nem kezdem el most, akkor össze fognak csapni a fejem fölött a hullámok. (Jobb ezt napjában többször is tudatosítani, a végén talán még elhiszem. :)
Szóval megyek a Stadtparkba- tanulni.

A hét további része...

Kedd óta kicsit besűrűsödtek az események, így most írok arról, mi történt azóta...

Szerdán a gyakorlaton tanítottam és ott volt a minket felügyelő tanárnő is. Meg voltam illetődve, mert Frau S. -ről ha kedvesnek is látszik, de nem sok jót hallottam eddig a többi erasmusos társamtól.

Mivel a gyerekeknek volt egy-két magyar órájuk, ezért arra gondoltam, hogy az ott szerzett tudásukat elevenítem fel, ill. kiegészítem az órám keretében.

"a hangodat" :D Má

Így átismételtük az óra elején a számokat: számkártyás- pár keresős játékot játszottak, majd puzzle-val kirakták a magyar címert, zászlót és térképet. Aztán körbeültünk és ki kellett találniuk, hogy mik azok a magyar tárgyak, amiket előhúzok a tarisznyámból és miért hoztam őket magammal. A Rubik kockán, golyóstollon, túrórudin (a top10es magyar listámon egyértelműen ott virít:) kívül vittem magammal gyufát is. Fel is tettem ennél is a kérdést: szerintetek miért hoztam ezt magammal? Erre az egyik okos kislány: talán dohányzol? :D Az óra végén pedig színezőket kaptak, amikkel jól elvoltak. A legnagyobb elismerés az volt, hogy mindenkit lekötött az óra, nem rosszalkodtak, hanem ahogy láttam, tényleg élvezték. Emellett persze annak is örültem, hogy Frau. S. (akit magamban mindig Ursulához hasonlítok a Kishableányból :) megdicsért és neki is tetszettek a feladatok. Megjegyezte azt is, hogy úgy látja, nem kell többet megnéznie az órámat, mert pár társamhoz, akiknek nem sikerült olyan jól a próbatanítása, el kell még egyszer mennie...

A korábban említett győri jegyem elúszott, mert nem értem oda időben a megbeszélt időpontra, kimaradt ugyanis két buszom, de végülis egy sokkal jobb ajánlattal (szinte ingyen;) eljutottam Budapestre. Innen mentem másnap Győrbe, itt tanultam a másnapi vizsgára, délután pedig egy jót métáztunk! :) Közbe meglepetésként megjelentek Barbaráék és beszélgettünk egészen éjfélig, majd Dorottyával egy ágyban (múltkor Biankával osztoztam:) nyugovóra tértünk. :) Másnap vizsga (ötööös:), sulis ügyek intézése, könyvtárazás; szívás, mert Bécsben hagytam a bankkártyám és a diákom, de mire jók a barátok,ugye fiC és Dorottya? :) Majd irány haza IC-vel; 20 perces késés, onnan mozi, Karib-tenger kalózai 4. Ma meg itthon.

Zum Glück! :)

A félév során több leadandó feladatunk van, aminek határidejét még a félév kezdetekor mondták el. Az egyik ilyen feladat volt többek között az interjú, amit a gyerekekkel csináltam. Ennek a határideje május eleje volt, és én azon a pénteki napon (családi okok miatt =Imre ballagása) nem voltam Bécsben, így csak azutáni héten mondták a többiek, hogy bizony akkor kellett volna leadni. Gyorsan írtam egy emailt Thomasnak, a tanárnak, hogy sajnos más határidőre emlékeztem és el is küldtem neki kicsit késve a feladatot. Választ azonban nem kaptam rá.


Múlt héten viszont megemlítette, hogy aki nem kapott választ az elküldött beadandójára, az küldje el újból, mert mostanában rosszalkodik a levelezőrendszere...
Így aztán elküldtem még egyszer. Ez aztán a szerencse! ;)


(Persze megfogadtam, hogy ezentúl 100x jobban figyelek a határidőkre...:)

Jobb később, mint soha

Így a szemeszter végére sikerült regisztrálnom a "Bécsi magyarok" levlistáján (WU-Ungarn).  Hirtelen megszaporodtak a leveleim, de szerencsére látom ennek előnyét is. A sok "lakást keresek", "munkát keresek" hirdetés mellett vannak utazással kapcsolatos hirdetmények: fuvar, vonatjegy, napijegy stb.

Le is stoppoltam az előbb egy ilyen vonatjegyes ajánlatot, így féláron fogok csütörtökön Győrbe utazni!

Egy jó hír!

Tisztelt Hallgató!
Karunk a 2010/11-es tanévre Erasmus támogatási többletet kapott, melyet a2010/11-es év kiutazói között osztunk szét.A szerződésen kitöltendő összeg: 200 euró.

Igeeen! :)

Hogyaza...

Ki találkozott már azzal, hogy siet valahová, minden másodperce ki van számolva, és akkor valami jó kis bénaság miatt mégis elkésik? Kezeket fel! :)

Múlt héten rohantam éppen órára, csak gyorsan elővettem a tejet a hűtőből, hogy igyak gyorsan egy kis kakaót, mikor egy jól irányzott mozdulattal fellöktem a már bontott tejszínes dobozt, aminek tartalma aztán a hűtő aljában  és a sörös üvegek, palackok tetején kötött ki.
Azt hiszem, nálam a heti egy főre jutó ilyen esetek száma nagyobb,mint egy...

A nevető bajnok

Már talán említettem Susiet a szintünkről, de azt hiszem még nem mutattam be rendesen. :)
Szóval Susie egy spanyol lány, a szemközti szoba lakója, aki már úgy hozzátartozik a kollégiumhoz, mint a takarítónő, vagy a szörnyű kolis net. :)

Mikor az első napjaimat itt töltöttem és Ildi még nem volt itt, akkor volt vele kapcsolatban az első élményem. Mivel a konyha mellett van a szobánk, ezért eléggé áthallani mindent. Amikor egy este csendes magányomban olvastam, akkor hallottam egy földöntúli sikolynak is beillő hangot. Nagyon megijedtem! Aztán felhangzott még egyszer, ekkor már valaki más nevetését is hallottam, úgyhogy arra következtettem, hogy ez a hang bizony valakinek a nevetése. Jól. Susie volt, és minden alkalommal, mikor valami furcsa, vagy váratlan dolog történik a közelben, olyan hangot ad ki, amit nem neveznék sem nevetésnek, de még röhögésnek sem...
Mikor Ildivel a szobában hallgatjuk a "koncertjét" akkor elsőre mosolygunk, utána röhögünk, viszont ha továbbtart, mint negyed óra, akkor rajtam a "megőrülök, de előtte még kinyírom" jelei mutatkoznak. :) Szóval nem könnyű, na.

Néha azért lelkiismeret-furdalásom van, mert amúgy segítőkész, de a legutóbbi húzása óta kicsit orrolunk rá. Indítványozta ugyanis Ildinek, hogy a hűtőben annak, akinek egy egyágyas szobája van, kapjon egy egész polcot, aki kétágyasban, az csak felet. Ő persze egyágyas szobában lakik, és Ildi már egy ideje pályáz a kollégiumnál egyágyas szobára, de eddig még nem kapta meg és pont Ildi előtt fejtette ki az elméletét...

Könyvtár, kiállítás kifulladásig

Ma délelőtt végre sikerült nem elkerülnünk egymást Hankával, és sikeresen  megmutattam neki a főkönyvtárat. Be is iratkozott és nagyon örült, mert talált a szakdolgozatához szükséges német nyelvű szakirodalmat is. Hurrá! :)

Ráébredtünk, hogy lassan vége lesz a szemeszternek, de még tele vagyunk tervekkel. Meg is állapodtunk, hogy ezt írásban rögzíteni fogjuk,csinálunk egy "bécsi bakancslistát" és tartjuk magunkat hozzá. (pl.: piknik a Stadtparkban, Belvedere-t megnézni még egyszer, Budapestre-Prágába utazni stb...)

Délután Wiebkével volt találkozóm a Staatsoper előtt, hogy aztán együtt elmenjünk az Albertina múzeumba.
 Az épület négy szintjén négy kiállítás volt: "Monet- tól Picassoig"; "Roy Lichtenstein"; "Der blaue Reiter";  és "Mel Ramos" címmel, névvel fémjelezve.
Legfelül kezdtük az expresszionistáknál. Voltak jók, elgondolkodtatók, voltak amik egyáltalán nem tetszettek. Példa az utóbbira egy kép, ami egy nagy feketeség volt, a címe pedig: "Fekete a feketén"...(itt jön az a szöveg, hogy "ilyet én is tudok")
"Der blaue Reiter" kiállítás volt tehát az első emeleten. A "Kék Lovasok" egy huszadik századi német, expresszionista művészcsoport. Nagyon különböző témájú és technikával készült képeket festettek, de talán az összesre jellemző volt, hogy sok jelentőséget tulajdonítottak a színeknek.

Pl. Roy Lichtenstein képe

A felső két kiállítás képeitől enyhén szólva elütött az alsó két kiállítás a képeivel. Roy Lichtenstein olyan képeket rajzolt, festett, mint amilyeneket a régi reklámokból, képregényekből ismerünk.
 A legalsó szinten pedig Mel Ramos képei voltak. Mel Ramos egy huszadik századi pop art stílusban alkotó művész, akiről tudni kell, hogy nagyon szeret mindent, ami a szépséggel és a nőkkel kapcsolatos. Ennek megfelelően képeinek nagyrésze női akt.

 Kb. két és fél órát töltöttünk a festmények, képek nézegetésével, aztán hazamentünk. Nagyon hálásak voltunk Wiebkével egymásnak, hogy közösen elmentünk az Albertinába, mert egyedül egyikünknek se lett volna kedve.
Megbeszéltük, hogy két hét múlva hétfőn megyünk a Hunderwasserhausba! :)

Alle Menschen werden Brüder

Tegnap este Hankával, Tonyával, Wiebkével és Halinával megbeszéltük, hogy együtt meghallgatjuk a fél 10kor kezdődő, a Rathaus előtti szabadtéri koncertet. Jó ötletnek bizonyult. Rengeteg ember volt a Rathaus előtt, óriási kivetítőkön keresztül nézhette a közönség, ahogy énekeltek a kórusok, játszottak a zenészek.
A koncert közepe táján ülőhely után néztünk. A szökőkút hideg pereme volt az első állomásunk, ahonnan továbbvándoroltunk egy padra; majd onnan még egy másikra,majd megint egy másikra. :)

A műsor záró darabja az Örömóda volt, méghozzá oly módon, hogy a karmester nemcsak a kórusokat vezényelte, hanem a téren ácsorgó embereket is. Nagyon jó volt a hangulat, a kivetítőn mindenki láthatta a szöveget, ha esetleg nem tudta, így mindenki együtt énekelte az EU- himnuszt. Különleges érzés volt, ahogy ott álltunk egymás mellett: egy lengyel, egy német, egy cseh, egy orosz és egy magyar, és együtt énekeltünk. Mintha egy filmben lettünk volna,aminek a végén az 5 különböző kultúrával rendelkező lány az Örömóda után egymásra mosolyog és... a koncert legvégén kigyúlnak a Rathaus fényei, amit mindenki csodálattal bámul. (Már csak a tűzijáték hiányzott a rendezőstáb megjelenítése előtt.:)
The End.

valahol ott vagyunk a kép alsó táján...:)

Hm?

Ha valakinek valami Magyarországot, a magyar kultúrát érdekesen bemutató ötlete, játéka, akármilye van, az kérem ne fogja vissza magát, hanem ossza meg velem! ;)

Túró rudi

Már korábban megígértem Sedanak és Cigdemnek- a két török lánynak (akikkel mellesleg egy kollégiumban vagyok), hogy csinálok nekik valami finomat, magyart. Voltak ugyanis egy-két hónapja Budapesten, és betértek valami nem túl jó étterembe és egyáltalán nem ízlett nekik az étel, amit kaptak. Így hát állampolgári kötelességemnek éreztem, hogy megváltoztassam ezt a kezdődő rossz sztereotípiát a magyar konyha ízvilágáról. Végül kitaláltam, hogy túró rudit fogok nekik csinálni (fő a változatosság!), aminek ugyan semmi köze a pörkölthöz és a paprikához, de én szeretem, tudok csinálni, ráadásul azon az órán, ahol a többi erasmusossal megkóstoltattam, ők nem voltak ott.

Két tányérnyit csináltam végül, mert Ildi is nagyon szereti :). Úgy akartam, hogy a kisebbet hagyom magunknak, de aztán gondolkodtam. Mi van, ha nem ízlik nekik? Udvariasságból végigkínlódjanak egy egész nagy tányérnyivalól? Így hát (egyéb önző okoktól is vezérelve) a kisebbet adtam nekik.
Ahogy észrevettem ízlett a török lányoknak. :) De mégis jó, hogy a nagyobbat magunknak tartottam, Ildi ma ment brácsa vizsgára, reggeli mellé jól esett neki és így talán én is hozzájárhattam a sikeréhez! :))

Kint

A mai gyakorlat során az osztállyal egy kicsit kimozdultunk az osztályteremből, egész délelőtt a városban voltunk!
Elmetróztunk a belvárosig, ott megnéztük az épületeket, sétáltunk a Heldenpltazon. A gyerekek jó nagy fogócskázást csaptak a Burggartenban( eddig mi: Fr.Radl, két kistanár és én figyeltük, hogy senki ne lépjen rá a fűre -hálás feladat:). Miközben ott szaladgáltak, vagy ültek a padon, odakeveredett hozzánk egy japán turista csoport, akik nagyon rákaptak a gyerkőcökre. Valószínűleg nem igen láthattak európai gyerekeket (ráadásul mindjárt egy egész osztályra valót!), mindenki fotót akart róluk/velük. A gyerekeknek persze tetszett, hogy fényképezik őket, egyből pózoltak, mosolyogtak a kamerákba, csak mi már indultunk volna, így úgy kellett levakarni a lelkesen fényképező néniket, bácsikat. 11 körül aztán elindultunk a Neuburgba, de még utána is egy jó darabig utánunk jöttek. (Nem értem, nem láttak még fehér embert?? :D)

 A Neuburgban egy jó kis kiállítást néztünk meg a lovagkorról. Az osztály pár napja a lovagokról, a középkorról tanul, így nagyon tetszett nekik, hogy igazi páncélokat, fegyverzetet láthattak, és ráadásul a végén még fel is próbálhattak egyet-kettőt! :)

Jövő héten én fogok órát tartani, és el is jön az egyetemről a gyakorlatvezető tanárunk is, hogy megnézzen. A téma Magyarország lesz, ill. szerencsémre pár alkalommal foglalkozott velük magyartanár, így a magyar tudásukat is feleleveníthetem. Csak még azt nem tudom, hogyan...

Ajjajjaj

Ma este tényleg, igazán kellett volna a net. El kellett volna érnem még emberi időben egy email erejéig a tanáromat és estére skype-ot beszéltünk meg Stefivel is...

Éhesen visszatántorogtam német kurzusról, leültem a gép elé, nincs net. Oké, próbáljuk meg a szoba másik oldalán. Akkor a konyhában. Tényleg szokott lenni a fitneszteremben? Nincs. Akkor a 3. emelet lépcsőjénél. 4. emelet lépcsőjén. 5. emelet lépcsőjén.
Metró-->Stephansplatz, Mc Donald's. 1 eurós fagyi, emeleti ablak melletti kisasztal. Hm, akkor nézzük meg talán a földszinten. Nem igaz!!
Menjünk vissza a koliba, úgyis elfelejtettem a fülhallgatót. Elegem van ebből a napból...
Jó, azért megpróbálom még egyszer a szobában. Jé, most meg van...

e kép hűen tükrözi az akkori idegállapotomat...

(Megj.: a bejegyzés írásakor újra nem volt internetkapcsolat.)

Piros ember a föld alatt ;)

Feladat:


"Martin a metróval utazik. Minden metró vonalat csak egyszer használhat.
Az U1-es Reumannplatznál kezd.
El kell kapnotok őt.
Minden alkalommal, mikor Martin átszáll, egy kis szünetet tart. Ekkor tudjátok őt elcsípni!
Telefonszáma: ************
12-szer tudjátok felhívni Martint, többször nem. Amikor felhívjátok, neki meg kell mondania, hol tartózkodik.
15 óráig van időtök.
Sok szerencsét! "


Adott:

• 20 lelkes erasmusos diák
• Bécs
• jó idő
• egy nagydarab piros pulcsis ember (~szervező)
• 2 óra a feladat teljesítésére
• jó kedv

:)

Interjú

Az egyik beadandó feladatunk Landeskunde-ra az volt, hogy az iskolában, ahol gyakorlaton vagyunk, csináljunk egy interjút 3 lánnyal és 3 fiúval.

Elmentem a közeli iskolába, ahol néhány alkalommal voltam gyakorlaton. A gyerekek nagyon segítőkészek voltak, az egész osztály válaszolni akart, nem csak az a 3 fiú és lány. :)

A kérdések, amelyeket a tanárunk előre megadott, elsősorban a gyerekek származására, születési helyére, szüleire irányult, de az utolsó két kérdés az volt, hogy mi az ami tetszik nekik Bécsben, ill. mi az, ami nem. Érdekes válaszok születtek: a 6 megkérdezett közül egy olyan gyerek volt, akinek az apukája és anyukája is osztrák. Ez természetesen nem mutatja a valóságot (lehet, hogy pont a külföldi származású fiúklányok mosolyogtak rám a legszebben és ezért őket választottam ki), de mindenesetre érdekes.

Ja, és a legjobb a "Mit szeretsz Bécsben?" és a "Mit nem szeretsz Bécsben?" kérdésre adott válaszok. (Csak néhány:)

+
Mc Donald's; mozi
Mc Donald's; fagyi, Prater; család...

-
cigaretta
lopások
Haribo, Coca Cola light :D

Jó kis hétfő :)

Jött egy magyar lány a szintünkre, Csilla (akit magamban már többször is Szilvinek akartam hívni). Szombathely melletti,biológia-magyar szakos tanárnak tanul. Elfogyasztottunk tegnap Ildivel és vele egy közös vacsorát(-mindenki hozott otthonról sütit:) és örömmel konstatáltuk , hogy most már nem a spanyol nyelvűek vannak többségben a szinten, hanem mi! :D
Beszélgettünk, beszélgettünk, aztán egyszer csak 8:10-kor Ildi ijedten az órájára pillantott, hogy neki 8-ra az operánál kell lennie! El is rohant, bezárta a szobánkat a kulcsommal együtt, úgyhogy míg visszajött, Csillánál voltam vendégségben. :)

Miután Ildi visszatért, engem is este elhívott társasozni a barátaihoz. Jött még Enci is, Ildi testvére. Béreltünk biciklit, így hipp-hopp ott voltunk Kiránál és Viktornál. Közben befutott Ági is, Ildi volt szobatársa. Cluedo-ztunk; ez egy detektíves játék, ki kell találni, hogy ki, hol és mivel követett el egy gyilkosságot (inkább nem kezdem el részletesen mesélni, mert ebbe még én is belekeveredek:). Két kört játszottunk, közben teáztunk, almát eszegettünk, jó sokat nevettünk, beszélgettünk.
Nagyon jófej társaságba csöppentem bele! Fél 1körül fáradtan elindultunk haza, még szerencse, hogy visszafelé csak gurulni kellett a biciklível :)

Dolgozzatok csoportmunkában!

-hangzik fel sokszor az erasmusos órákon. Sokszor kapunk ugyanis olyan feladatot, hogy pl. mutassuk be saját országaink nemzetiségeit, híres embereit, jellegzetességeit, stb..
A hollandok, dánok, németek, csehek, lengyelek ilyenkor egymásra sandítanak, kacsintanak,mosolyognak, mi pedig , akik egyedül vagyunk saját országunkból (Tonya, aki orosz, Juan, aki spanyol) gondterhelten felsóhajtunk...

Jó tanács...

Ha véletlenül a hajnali 5 órakor induló busszal mész Bécsbe és előtte este azt tervezted, hogy "majd útközben kialszod magad" és emiatt későn feküdtél le, ne ülj egy olyan ismerős mellé a buszon, akinek egész úton be nem áll a szája, mert fáradt leszel és kómás az aznapi gyakorlatodon.

Kirándulás Mödlingbe

A pénteki óráinkat összevonták és egy mödlingi utat szerveztek tanáraink a húsvéti szünet előtti utolsó napunkra. Mint írtam, egész héten esett az eső és bevallom egy fikarcnyi kedvem sem volt ilyen időben kimozdulni a kollégiumból! De végülis erőt vettem magamon és Cigdem, Maartja és Mustafa társaságában eljutottunk a Wien Meidling állomáshoz, oda ahol a többiekkel találkoztunk.Onnan felültünk egy vonatra és negyed óra múlva már Mödling vasútállomásán találtuk magunkat.

Thomas, az erasmusos koordinátorunk vezette az egész kirándulást. Megnéztük a belvárost, meghallgattuk a történetét: ez a kis város kikapcsoló helyként szolgált és szolgál most is főleg a bécsieknek, Beethoven is például itt töltött pár nyarat. Tetszett a város, nincs is messze Bécstől és kicsit hasonlít egyébként Kőszeghez. ;)

Miután megnéztük a főbb nevezetességeket, egy (tényleg)kis gyalogtúrát tettünk a környező kis erdőbe.
Útközben ha el is eredt az eső, de a szép kilátástól és mozgástól egészen megjött a kedvem és örültem, hogy elmentem :)

Ez az út egyben búcsúzás volt a dán delegációtól; Elisabethtől és Martintól, ugyanis ők másfél hét múlva végleg visszautaznak Dániába.

Délután 2-ig tartott a programunk, azután visszamentünk Bécsbe, én pedig onnan hazabuszoztam a húsvéti szünetre!
Most itthon vagyok másfél hétig! Hurrááá! :)

Lázár Ervin: Hétalvó

Hajnalodott. 

– Talpra, senkiháziak! Hasatokra süt a nap. Gyerünk dolgozni, vár a jó, frissítő munka, a csákány, az ásó, a lapát nyele, pattogjatok, álomszuszékok! – rikoltotta az Egyalvó. 

– Bizony, azonnal keljetek fel! Mit gondoltok, lustálkodásból is megéltek? – kiabált a Kétalvó. 

– Nosza, ki a jó meleg ágyacskából! – mondta a Háromalvó. 

– Ajaj, lassacskán föl kéne kelni – ásított a Négyalvó. 

– Miért nem hagyjátok az embert aludni? – méltatlankodott az Ötalvó. 

– Még alszom – mormogta a Hatalvó. 

A Hétalvó nem szólt semmit. Aludt. 


Aztán persze fölkeltek mind a heten. 


:)

Vacsora Katrinéknál

Katrinnal akkor ismerkedtünk meg, amikor a győri gyógypedagógiai főiskola hallgatóiként egy hetet töltöttünk itt, Bécsben az edTWIN projekt keretében. Azóta bécsi gyógypedesek is voltak Győrben, s mióta itt vagyok Bécsben, már több ízben találkoztunk (hm...illetve legutóbb elkerültük egymást).

Megbeszéltük, hogy este 6 órakor találkozzunk ott, ahol legutóbb (tévesen) vártam őt. Ezúttal megtaláltuk egymást. Katrin még nem találta ki, mit is együnk vacsorára, ezért leleményesen hozott egy szakácskönyvet a bevásárlótáskájába.:) Így a boltba ötlöttük ki, hogy wokos kaját eszünk: sok-sok zöldség, szósz, rizs, husi; desszert gyanánt pedig az általam készített túró rudit esszük.

Katrin&Markus

A vártnál gyorsabban készek lettünk, mert Katrin barátja, Markus, és öccse is besegített, de már mindenki farkas éhes volt! Katrinnak amúgy 8 testvére van, ez látszik abból is, amekkora adagot főz, és amennyit esznek- teljesen otthon éreztem magam! :D Hú,de jót ettünk!
Vacsora közben sztorizgattunk, és előkerült egy finom, behűtött olaszrizling is. Elpusztítottunk szinte mindent,  és ízlett nekik a túrórudi is.
Kitalálták, hogy mikor újra fennmaradok hétvégére Bécsben, akkor elvisznek valami szép helyre kirándulni.

Előtte

(Kár, hogy nem készült egy "utána" kép- teljesen kidőltünk :))

Esik az eső, ázik a mező

A héten itt is esik. Ma délután azt hittem, hogy mehetek végre megint futni,de úgy látszik esélytelen.

Még Győrben jutottam arra a véleményre -ehhez azóta is ragaszkodom, hogy nem érdemes drága, szép esernyőt venni (,amihez érzelmileg is ragaszkodhatunk) ,mert úgyis tönkremegy.

Talán emlékeztek, mikor tavaly májusban napokig, sőt, hetekig esett az eső. Na, akkor jutottam erre az álláspontra, ugyanis akkor egy hét alatt három esernyőt tettem tönkre, illetve tett tönkre a szél.
A harmadik esernyőmet dobhattam ki szakadó esőben a kukába  bőrig ázva, csuromvizesen (talán éppen moziba mentünk), mikor a szembejövő járókelő végignézett rajtam... és odaadta a saját esernyőjét! :) Azóta se felejtem el!

Tegnap vettem 3 euróért egy esernyőt. Kíváncsi vagyok, ez meddig húzza...

Az első...

Túl vagyok életem első német nyelven történő telefonbeszélgetésén!
Anyukám már hetek óta kért, hogy hívjam fel az egyik osztrák rokonunkat, aki hétköznap Bécsben van, és beszéljünk meg egy találkozót.

Nagyon tartottam tőle, hogy a telefonbeszélgetés során valamit nem értek, vagy félreértek és ha megbeszélünk pl. egy találkozót, akkor a város vagy az ország másik végére megyek, vagy ő, vagy visszakérdezek,de akkor sem értem, ráadásul metakommunikációs eszközökkel sem élhetek...Talán gyerekesnek tűnik ez a túlzott félelem,de hivatalos ügyben, vagy ismeretlen emberekkel történő telefonálást sose szerettem...


Húztam, halasztottam (bocs Anyu...), mígnem tegnap este Mária rám írt, hogy intézzem már el, pontosabban hogy "Azonnal" intézzem el. Egy sort még nyafogtam, 50-szer végiggondoltam, hogy köszönnék, mit mondanék,ő mit válaszolna, amire én elkérném az email címét, ő megadná, letennénk a telefont, emailben még egyszer megbeszélnénk stb.

Aztán tárcsáztam. 3 és fél percet beszéltünk Petrával, kedves volt és nagyon tisztán, érthetően beszélt. Elkértem az email címét, de nincs neki, mert most változtatja meg és még nincs még meg az új...(remek) Sikeresen megbeszéltünk egy találkozót csütörtök estére a kollégiumomhoz legközelebb eső metrómegállóhoz. Kíváncsian várom a további fejleményeket...

Az egész sztoriról eszembe jutott, amit Pál Feri az egyik előadásában mondott: amitől félünk, ami elől menekülünk, arra igazából szükségünk van, hogy előbbre jussunk.  Mennyire így van!
Úgy érzem, még mindig nem győztem le a telefonálási fóbiámat, de rajta vagyok... :P

A takarító nő

Amikor a félév elején beköltöztem a kollégiumba, a takarító nő igazított útba és mondta el a szükséges tennivalókat. Elsőre szimpatikus volt.
Azóta viszont mindenhonnan (Ilditől, a többi emeletlakótól) azt hallom, hogy vigyázzak vele, mert nagyon rosszindulatú, nem szeret takarítani és mindenkinek beszól, mindenkibe beleköt.
A szintünkön lakik Susie, aki kicsit erősebb testalkatú. Neki például megjegyezte, hogy mennyire nem áll jól neki az a ruha, ami rajta van, mert kihangsúlyozza az alakjának kevésbé előnyös vonalait...(Szóval mondhatjuk, hogy közutálatnak örvend.)
Velem még nem állt le beszélgetni, mindenesetre (bátran:) kerülöm és szorgalmasan mosolygok rá. :)

Az erasmusosok csoportjához csatlakozott Imogen és Alex. Mind a ketten Angliából jöttek és itt, Bécsben csinálják a diplomájukhoz szükséges tanári gyakorlatukat. Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy Alex nem tud semmilyen más nyelven, csak angolul. Csak angolul. Annyira furcsa, nem?

Vagy csak én vagyok naiv, hogy azt gondolom, hogy az emberek, nem csak azért tanulnak nyelveket, hogy megértessék magukat, hanem hogy másokat is megértsenek? Érdekes mindenesetre..

Fától az erdőt

Szombat délután felkerekedtem megkeresni a bécsi, nagy városi könyvtárat. Ki is néztem a szokásos útvonalkeresős honlapon no meg google térképen, hogy hogyan jutok is oda. Leszálltam a megfelelő metró állomáson, a Burgasse-Stadthalle-nál, aminek elvileg a másik oldalán lett volna a keresett gigantikus méretű könyvtár. Kb. fél órát töltöttem a környék bejárásával, már-már vissza akartam indulni a metró állomáshoz, amikor feltűnt, hogy az állomás felett valami nagyonnagy létesítmény van! Na,ez volt a könyvtár...
(Jól van,na!:P)

Az ott,balra a lépcsők alatt a metró kijárata...

És ez tényleg óriási volt- rengeteg könyv, rengeteg ember, olvasótermek,  minden, mi szem szájnak ingere. Olyannyira el voltam varázsolva, hogy a nagy többórás bámészkodásban alig találtam a kijáratot (bár ezen talán kevesen lepődnek meg...). Megtaláltam a keresett szakirodalmait is,de 100%, hogy betérek még...

Gyakorlat

Ma órát tartottam- húsvéti kosárkákat gyártottunk a 4. b osztállyal. Bevallom, féltem ettől az órától, hiszen még otthon se mondanám magam gyakorlott óratartónak, nemhogy külföldön,más nyelvet beszélve!

Úgy kezdtem, hogy elmondtam az osztálynak még egyszer, hogy nem a német az anyanyelvem és kértem megértésüket és segítségüket. Ehhez tartották is magukat, nagyon aranyosak voltak, pontosan végrehajtották a feladatokat, vagdostak, színeztek, ragasztottak...És a legelevenebb fiú, Michi (az osztályfőnök legnagyobb meglepetésére) is csöndben, szépen dolgozott. :) Nagy kő esett le a szívemről...

Osterkörbchen